Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

7556. Tévedésbe ejtés alkalmazásával elkövetett lopás, valamint a csalás elhatárolása. A járásbíróság az 1974. május hó 2. napján kelt ítéletével, illetve a megyei bíróság az 1974. szeptember 10. napján kelt végzésével a terheltet lopás vétsége miatt 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A vádlott 1973. július 30-án M. Albert sértettől kölcsön kérte annak kerékpárját azzaj, hogy T-ra akar menni. A sértett a vádlott kérésének teljesítését megtagadta. Ezt követően a terhelt találkozott T. Lászlóval, aki a sértett kerékpárján közlekedett. A terhelt T. Lászlónak azt állította, hogy a kerékpárt elkérte a sértettől, azzal T-ra akar menni. T. László a kerékpárt átadta a vádlottnak, aki azzal T-ra ment. Itt különböző helyeken italozott, majd másnap a kerékpárt egy ismeretlen személynek eladta. A kerékpár értéke 600 forint volt. A fenti határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság a végzésében helyesen mutatott rá arra, hogy téves a járásbíróságnak az a következtetése, hogy a terhelt szándéka a kerékpár megszerzésekor csak a kerékpár használatára, nem pedig annak megszerzésére irányult. Tévedett azonban a megyei bíróság is, amikor a BJD-ben 1314. és 3132. szám alatt közölt jogesetekre hivatkozással nem tette magáévá az ügyésznek a csalás megállapítására irányuló indítványát, s a terhelt cselekményét a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a Btk. 303. íjának (1) bekezdése szerint minősülő lopás vétségének minősítette. A megyei bíróság ítélete helyesen tükrözi azt az általa is felhívott, a BJD-ben 1286. szám alatt közölt határozatból kitűnő álláspontot, hogy a sértett tévedésbe ejtése önmagában még nem alapozza meg a csalás tényállását. A tévedésbe ejtés mellett elkövetett lopást ugyanis a csalástól — a felhívott jogesetekből is kitűnően — az különbözteti meg, hogy amíg az előbbinél a tévedésbe ejtés csak ez elvétel megkönnyítését vagy a leleplezés megnehezítését célozza, addig a csalásnál a megtévesztett tesz saját vagy más számára hátrányos vagyoni rendelkezést. A megállapított tényállásból kitűnően a terhelt M. Albert tulajdonát képező kerékpárt T. Lászlótól lényegében azzal a valótlan közléssel szerezte meg, hogy tulajdonosa azt neki kölcsön adta. Amikor pedig T. László a kerékpár megszerzését célzó e közlésnek hitelt adva, a kerékpárt a vádlott rendelkezésére bocsátotta, nem kétséges, hogy éppen e megtévesztése folytán M. Albert terhére hátrányos vagyoni rendelkezést tett. A kifejtettekhez képest pedig — minthogy a tévedésbe ejtés nem a kerékpár elvételének megkönnyítését, hanem megszerzését célozta — a terhelt a tényállásban írt magatartásával nem a lopás, hanem a csalás törvényi tényállását valósította meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adva, az eljárt bíróságok határozatának a cselekmény minősítésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét a Btk. 293. §-ába 431