Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

részükben törvénysértőek. Ezért az ítéletek említett részeit hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét visszaesőként elkövetett zsarolás bűntettének minősítette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 915/1973. sz.) (198/1974.) 7553. A lopás eltulajdonítási célzat hiányában nem állapítható meg. A járásbíróság — a vádtól eltérően — bűnösnek mondta ki a vádlottat a Btk. 303. §-ának (1) bekezdésébe ütköző lopás vétségében és ezért 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás szerint a vádlott és a sértett házai között egy üres telek van, amelyen keresztül akadály nélkül be lehet jutni a sértett hátsó udvarára. A vádlott és a sértett között a korábbi jó viszony 1973 szeptemberében megromlott, mert a vádlott szerint az általa kölcsön adott anyag ellenértékét a sértett nem rendezte. 1973. szeptember 4-én délután a sértett távollétében a vádlott jogtalan eltulajdonítás végett elvette a sértett hátsó udvarán levő kétkerekű kocsit, 700 Ft értékben s azt a sértett többszöri felszólítására sem adta vissza. A járásbíróság elfogadta a vádlottnak azt a védekezését, hogy a kocsit azért vitte el, mert a sértett nem rendezte tartozását. A nyomozás során a kocsit visszaadták a sértettnek. A megyei bíróság — mint másodfokú bíróság — ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette. Az iratok alapján a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy amikor a vádbeli napon a sértett és felesége hazatért, a vádlott közölte velük, hogy a kocsit elvitte, s azt majd akkor adja vissza, ha a sértettek a tartozásukat megadják. Mellőzte az első fokú ítéletnek azt a ténymegállapítását, hogy a vádlott jogtalan eltulajdonítás végett vette el a sértett kocsiját. A másodfokú ítélet ellen a vádlott felmentése miatt, bűnösségének lopás vétségében való megállapítása végett emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az óvás a tulajdonjog polgári jogi fogalmából indul ki, hivatkozik a Ptk. 98—114. §-aira s arra a következtetésre jut, hogy a lopás megvalósulásához szükséges jogtalan eltulajdonítási célzat fennforog akkor is, ha az elkövető a tulajdonosi részjogosítványoknak (használat stb.) egyikét szerzi meg csupán. Az adott esetben pedig kétségtelen, hogy a vádlott az elvett kocsi birtoklási, a felette való rendelkezés lehetőségét megszerezte. Következésképpen cselekménye kimeríti a Btk. 291. §-ában meghatározott lopás fogalmát. Ezzel az okfejtéssel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy ha a fenti okfejtés helyes lenne, nem lett volna szükséges törvénybe iktatni [Btk. 291. § (2) bek.], hogy lopást követ el az is, aki idegen járművet mástól jogtalan használat végett vesz el. Állandósult gyakorlat, hogy a lopás szempontjából eltulajdonításnak az olyan szándékos tevékenységet kell érteni, amely a maga tartalmában a tulajdonjog gyakorlásaként jelentkezik. Nem lehet szó tehát eltulajdonításról, ha az elkövető szándéka csupán a dolog ideiglenes használatára vagy egyéb célra, de nem annak végleges megtartására irányul (BJD 427