Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti minősített eset ak­kor valósul meg, ha ugyanazzal a nővel azonos alkalommal két vagy több férfi egymás tevékenységéről tudva közösült. A törvény az adott eset­ben a társas bűnelkövetésnek különleges esetét szabályozza, amiből kö­vetkezik, hogy az együttesen, több személy által azonos alkalommal vég­hezvitt magatartást egységesen kell megítélni, mert az egyes elkövetői magatartásnak a többi cselekményétől elszakított vizsgálata a jogi mi­nősítés terén jelentkező tévedéshez vezet. Az irányadó tényállás szerint a sértett akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésében valamennyi terhelt részt vett, s közöttük teljes akarategység volt abban, hogy a sértettel valamennyien egymást köve­tően közösüljenek. E szándék megvalósítása során a II. r. és a III. r. ter­helt jogi értelemben vett befejezett közösülést hajtott végre, míg az I. r. terhelt a nemi közösülést nem tudta befejezni, mivel hímvesszője nem merevedett meg. Ennek ellenére az utóbbi terhelt cselekményét is a szóban forgó súlyosabb jogi minősítés alá eső befejezett bűntettként kell jogilag értékelni. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában, egyebek között a BJD-ben 3073. szám alatt közzétett döntésében is rámutatott arra, hogy a Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint bűntett kísérletét akkor kell meg­állapítani, ha a több elkövető közül a büntetőjogi értelemben vett befe­jezett közösülést csupán egyetlen személy hajtotta végre, vagy ha mind­egyik elkövető véghezviteli cselekménye megrekedt a kísérlet szakában. Abban az esetben azonban, ha az elkövetők közül legalább két személy az erőszakos nemi közösülést büntetőjogi értelemben befejezte, a bűntett minősített esetének befejezett alakzatát kell megállapítani az elkövetés többi résztvevőjére is, függetlenül attól, hogy azok milyen sorrendben vettek részt a közösülés végrehajtásában, valamint hogy a nemi közösü­lési cselekményük eljutott-e a befejezettség stádiumába. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete az I. r. terhelt nemi erkölcs elleni bűncselekményé­nek jogi minősítésre vonatkozó rendelkezése törvénysértő, mert e terhelt bűncselekménye is a Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja alá eső be­fejezett bűntett szerint minősül. 2. Az ügyben első fokon eljárt járásbíróság a terheltekre kiszabott büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket rész­ben hiányosan, részben tévesen sorolta fel és nem megfelelően értékelte, ami törvénysértően enyhe büntetés kiszabását eredményezte, s minthogy a járásbíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért nem jelentett felleb­bezést, ennek folyományaként törvénysértővé vált a megyei bíróság mint másodfokú bíróság határozatának a II. és III. r. terheltekre vonatkozó rendelkezése is. Valamennyi terhelt esetében helyesen értékelték az eljárt bíróságok súlyosítóként, hogy a magatehetetlen sértett sérelmére elkövetett bűn­cselekmény megvalósítását követően őt részben lemeztelenítve a téli hi­degben hagyták és a kora reggeli órákban ezt észlelő személyekből egy­felől megbotránkozást váltott ki, másfelől ez a magatartásuk a sértett megfázását eredményező megbetegedéshez vezetett. Ugyanakkor helye­sen értékelték enyhítőként a sértettnek azt a kifogásolható magatartását, 405

Next

/
Thumbnails
Contents