Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tekinthető. (Ez alól kivétel az az eset, amikor a terhelt kifejezetten azért változtat kevesebb keresetet biztosító munkahelyet, hogy a polgári bíróság által megállapított tartásdíj egy részét a jogosítottól elvonja.) Abban az esetben, ha a tartásra kötelezett keresetében csökkenés áll be, a tartásdíj megítélt összegének leszállítását kérheti, ha azonban ezzel a jogával nem él, ez a terhére büntetőjogilag nem értékelhető. Az eljárt bíróságok határozatai is megállapítják, hogy a tartásdíj meg nem fizetése csak részben volt visszavezethető a terhelt önhibájára. Ennek körében állapították meg a határozatok, hogy a terheltet a polgári bíróság határozata óta született gyermekei tekintetében is terheli tartási kötelezettség és hogy keresete a tartásdíj iránti perben hozott határozat meghozatalát követően lényegesen csökkent, mely összefüggésben áll az orvosszakértői véleménnyel igazolt 35%-os munkaképességcsökkenéssel. Minthogy a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele az elkövető önhibája, az eljárt bíróságoknak részletesen vizsgálniuk kellett volna, hogy a terhelt védekezése a valóságnak megfelel-e és a bűnösségét csakis olyan összegű tartásdíj megfizetésének elmulasztása miatt lehetett volna megállapítani, amely a terhelt önhibájára vezethető vissza és vele szemben törvényesen érvényesíthető. E körülmények vizsgálatának elmulasztása miatt a határozatok a terhelt bűnösségére és annak fokára, következésképpen a büntetés kiszabására nézve megalapozatlanná váltak. (Legf. Bír. B. törv. I. 990/1974. sz. (107/1975.) 7520. Akit kártérítésként köteleznek olyan járulék fizetésére, amely gyermektartásdíjként szolgál, és kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, cselekménye nem valósítja meg a tartási kötelezettség elmulasztásának a bűncselekményét. Az első fokú bíróság P. J. vádlottat tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A járásbíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott szóbeli vita után oly módon bántalmazta D. Orsolya apját, D. Miklós sértettet, hogy a sértett a kőre esett, koponyaalapi törést szenvedett s a kórházba szállítás után meghalt. Emiatt P. József vádlottat jogerősen 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Tekintettel arra, hogy D. Miklós sértett Orsolya nevű gyermekét eltartotta, és a gyermek a vádlott magatartása folytán e tartástól elesett, a b-i járásbíróság a vádlott ellen indított polgári perben hozott ítéletével a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezete P. Józsefet a sértett felesége részére 1970. január 1. napjától havi 160 Ft „gyermektartásdíj" kártérítésként való megfizetésére. Majd ennek összegét — újabb ítéletével — havi 400 Ft-ra felemelte. A megyei bíróság e tényállásra figyelemmel a vádlott bűnösségét nem látta megállapíthatónak. A Btk. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a tartási kötelezettség elmulasztásának vétségét az követi el, aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, továbbá [a (2) bekezdés szerint], akit a bíróság 401