Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

dezte ezt a helyzetet és az életközösséget megszakítva a közös lakásból eltávozott. A sértett elköltözött és jelenleg is külön él. A vádlott e magatartásával a fiatalkorú leány ép erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, ezért a bíróság a cselekményét 1 rb., a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő ifjúság elleni bűntettnek minősítette. (Kecskeméti Megyei Bíróság I. Bf. 590/ 1973. sz.) (196/1974.) 7516. Az ifjúság elleni bűntett veszélyeztetést bűncselekmény; megvalósulásához elégséges, hogy a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény súlyosan veszélyeztesse. A feleségével hosszabb időn keresztül — gyermekei jelenlétében — rendkívül durván bánó, tettlegességre vetemedő és ezzel a gyermekei erkölcsi és szellemi fejlődését is súlyosan veszélyeztető apával szemben ifjúság elleni bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés felfüggesztése mellőzésének indokai. A vádlottat a bíróság 1 rb. ifjúság elleni bűntett és 1 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 1957 szeptemberében kötött házasságot feleségével. Házasságukból két gyermek született, 1958. június 27-én Antal és 1963. szeptember 8-án Tibor utónevű. A vádlott és házastársa között hosszú időn keresztül a házasélet békés volt. A vádlott messzemenően gondoskodott gyermekei létfenntartásáról és neveléséről. A feleség 1972 őszén azonban arról értesült, hogy férje munkahelyén az egyik fiatal női dolgozóval — tanítványával — tart közelebbi kapcsolatot. Tapasztalta azt is, hogy ettől az időtől kezdve a vádlott eltávolodott tőle, durván beszélt vele, többször tettlegesen bántalmazta. A feleség 1973 húsvétján hozta tudomására a vádlottnak azt, hogy értesülése szerint az előbb említett tanítványával tart kapcsolatot, amit érthető módon kifogásolt. Ettől az időtől kezdve a vádlott és a házastársa között a kapcsolat megromlott. A vádlott minden ok nélkül gyakran — hetente többször is megismétlődően — kiskorú gyermekei előtt becsmérlő, durva, trágár szavakkal szidalmazta, lekurvázta a házastársát. Ilyen alkalmakkor ugyan a vádlott a gyermekeit nem bántalmazta, de azok észlelve a vádlott durva magatartását — melyet anyjukkal szemben tanúsított — a vádlottól féltek, rettegtek. A vádlott 1973. augusztus vagy szeptember hónapban — közelebbről meg nem határozható időben — kiskorú gyermekei jelenlétében lakása udvarán szintén szitkozódó szavak kíséretében a házastársához hajított egy locsolókannát, majd egy kést is utána dobott és felszólította, hogy takarodjon a lakásból. A gyermekek ekkor is sírtak, kérlelték a vádlottat, hogy ne üldözze az anyjukat. 1973. október közepén a vádlott az éjszakai órákban tért lakására. Ebben az időben a házastársa és a két gyermek már aludt. A vádlott nem talált otthon cigarettát. Felébresztette a feleségét, őt az ágyból kirángatta, tettlegesen bántalmazta. A gyermekek is felriadtak, ismét sikongva kérték a vádlottat arra, hogy az anyjukat ne bántalmazza. Az egyik gyermek megtakarított pénzéből pénzt is adott a vádlottnak, hogy ezen vásároljon cigarettát. 397