Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

veszélyt nem eredményező emberölési cselekmény kísérlete esetén a magatartásnak a Btk. 253. §-a szerinti bűntettként minősítése, ugyanakkor azonban erre az esetre az önkéntes eredményelhárításnak azzal az indokkal történő kizárása, hogy az okozott sérülés a terhelt elhárító tevékenysége nélkül sem vezetett volna a halálos eredmény bekövetkezéséhez: az elkövető terhére jelentkező olyan ellentmondás, amely szemben áll nemcsak az általános ítélkezési elvekkel és az önkéntes eredményelhárításhoz fűződő jogpolitikai érdekekkel, hanem a közönséges élettapasztalattal és a józan erkölcsi felfogással is. Az adott esetben, amikor a terhelt a sértettet fejen ütötte a vasvégű gereblyével, abban a tudatban volt, hogy ütése halált eredményez és ezt közölte is élettársával. A terhelt ekkor önként, pusztán belső lelki indítékokból fakadóan a mentők helyszínre hívása iránt intézkedett, majd kiállt az útra, hogy az érkező mentőket késedelem nélkül a helyszínre irányítsa. A terhelt nem volt képes szakszerűen felmérni az általa okozott sérülés súlyosságát, azt halálos kimenetelűnek hitte, mely körülmény — a fentiekben kifejtettek értelmében — nem zárja ki az önkéntes eredmény elhárítás kedvezményének javára történő értékelését. Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai törvénysértőek abban a vonatkozásban, hogy a terhelt esetében a Btk. 10. §-a (3) bekezdése II. fordulatában foglalt rendelkezést nem alkalmazták és a terhelt bűnösségét a Btk. 253. §-a (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk. 9. §-a szerinti kísérletében megállapították. A terheltet büntetőjogi felelősség terheli amiatt a cselekmény miatt, hogy a sértett a bántalmazás következtében járomcsonttörést és koponyacsontrepedést szenvedett, valamint azért is, mivel ezzel összefüggésben bal szemének látóképességét véglegesen elveszítette. Az Elnökségi Tanács a terhelt bűnösségét ebben a maradékcselekményben megállapítva a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés bűntette miatt a terheltre új büntetést szabott ki. Figyelemmel az eljárt bíróságok határozataiban hiánytalanul és helyesen felsorolt bűnösségi körülményekre, az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy 3 évi szabadságvesztés és a közügyektől 2 évre eltiltás az a büntetés, amely összhatásában arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával és a terhelt bűnösségének fokával, és amelytől a büntetés céljainak a megvalósulása remélhető. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1233/1974. sz.) (48/1975.) 7044. A kísérlettől való önkéntes elállás csak akkor állapítható meg, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetéséről végleg lemondott, tehát azt — más körülmények között — utóbb sem akarja ismét elkövetni. A katonai bíróság a határőr vádlottat szolgálati ténykedés felhasználásával, fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének kísérlete miatt ítélte el. Már korábban elhatározta, hogy megfelelő alkalommal külföldre szökik. Tisztában volt azonban azzal, hogy egyenruhában és pénz nélkül 25