Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A terhelt a mentesítésre érdemes, mert jóvátételi kötelezettségének eleget tett, a kárt megtérítette, kifogástalan életmódot folytat, a munká­hoz való viszonya is kiemelkedően jó. Az 1 évi és 4 hónapi szabadság­vesztésre ítéléssel kapcsolatban a bírói mentesítésre való érdemesség megállapítására alapot adó nyomatékos körülmények mellett a kisebb súlyú gondatlan cselekmény miatti pénzbüntetésre ítélés — ami önma­gában törvényi mentesítés alá esett volna — az érdemesség hiányára való következtetésre nem ad alapot. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Be. 290. §-a (3) bekez­désének utolsó tételében foglalt ama rendelkezés folytán, mely szerint „törvénysértés esetén a törvénynek megfelelő határozatot hozhat" — a terheltet a fent megjelölt két elítélése vonatkozásában a Btk. 83. §-a (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak értelmében együttes mentesítésben ré­szesítette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 316/1975. sz.) (352/1975.) 7250. Az együttes mentesítésre vonatkozó törvényi rendelkezés he­lyes értelme szerint a bírósági mentesítésnek is egyidejűleg ki kell ter­jednie a terhelt valamennyi olyan elit éltetésére, amelyek vonatkozásá­ban a mentesítés még nem állt be. A mentesítés szempontjából az egyes — mentesítés alá még nem esett — büntetéseket nem lehet egymástól elszigetelten vizsgálni. A mentesítést akkor is az alapbüntetések tekin­tetében kell kimondani, ha azokat összbüntetésbe foglalták. A járásbíróság végzésével K. L. terheltet mentesítette a járásbíróság ítéletével összbüntetésként kiszabott 1 évi és 11 hónapi szabadságvesz­téshez fűződő hátrányos következmények alól. A végzés indokolásából kitűnik, hogy az összbüntetés a városi bíróság, illetve a megyei bíróság ítéletével a társadalmi tulajdont károsító sik­kasztás és más bűncselekmények miatt kiszabott 1 évi és 9 hónapi sza­badságvesztésnek, valamint a járásbíróság ítéletével hamis tanúzás miatt kiszabott 4 hónapi szabadságvesztésnek az egybefoglalása útján jött lét­re. A két elítélés egymással quasi halmazati viszonyban volt. A mentesítést kimondó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. K. L. terheltet az összbüntetés kiállása után a járásbíróság, illetve a megyei bíróság feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége miatt 500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az elítélés alapjául szolgáló cselek­ményt a terhelt az összbüntetési ítélet jogerőre emelkedése után kö­vette el. A Btk. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a pénzfőbünte­tés tekintetében az ítélet jogerőre emelkedésének napján beáll ugyan a mentesítés hatálya, de a Btk. 83. §-ának (1) bekezdése akként rendelke­zik, hogy több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. így az adott esetben a ter­helt a pénzbüntetésre nézve csupán a másik két büntetéssel együtt men­tesíthető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság végzése a terhelttel szemben kisza­bott fenti pénzbüntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés ki nem mondása miatt törvénysértő. Ez okból, a Be. 290. 177

Next

/
Thumbnails
Contents