Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Az I. r. vádlott szabadságvesztésének mértékét 1 évre felemelte, a II. r. vádlottra kiszabott 10 hónapi szabadságvesztést változatlanul hagyta, a szabadságvesztés mértékét a III. r. vádlott eseteben 8 hónapra, a IV. r. vádlott esetében 7 hónapra leszállította. Az I. és II. r. vádlottak cselekményük tárgyi súlyát tekintve méltatlanokká váltak a közügyekben való részvételre. A másodfokú bíróság ezért a Btk. 48—50. §-ai alapján mellékbüntetésül az I. r. vádlottat a közügyektől 2 évi, a II. r. vádlottat 1 évi eltiltásra ítélte. A pénzmellékbüntetés kiszabását valamennyi vádlottal szemben mellőzte, mert a végrehajtandó szabadságvesztés mellett erre megítélése szerint a büntetés hatékonyságának előmozdítása érdekében nincs szükség. Az első fokú bíróság ugyanis törvényt sértett, amikor a vádlottak szabadságvesztésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy kocsmai italozás során súlyos kimenetelű verekedést kezdeményező, abban részt vevő elkövetők esetében a büntetés kiszabásánál a törvény szigorát megfelelően alkalmazni kell, — szabadságvesztés kiszabása indokolt — annak próbaidőre történő felfüggesztése általában még a kedvező személyi körülmények esetén sem jöhet szóba. A másodfokú bíróság ezért a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történt felfüggesztését valamennyi vádlott esetében mellőzte. (Zalaegerszegi Megyei Bíróság Bf. 157/1975. sz.) (542/1975.) 7162. Lőszerraktárnál szolgálatot teljesítő katonai őrök által elkövetett, őrutasítás jelentős hátrányveszélyével járó megszegésének bűntette esetén akkor is példás büntetést kell kiszabni, ha a terheltek korábban kifogástalanul teljesítettek szolgálatot. A katonai bíróság az I. és a II. r. honvéd .vádlottat őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegésének bűntette miatt 5—5 hónapi, fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A katonai bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlottakat szeptember 12. napján 8 órától 24 órás őrszolgálatba vezényelték. Szeptember 13. napján 2 órakor az I. r. vádlottat az egység lőszerraktárának az 1. sz., míg a II. r. honvéd vádlottat a 8. számú őrhelyre vezették fel az őrfeladat ellátására. Az őrhelytáblázat szerint mindkét vádlottnak a szolgálatát állandó mozgással kellett ellátnia. A felvezetést követően a II. r. honvéd vádlott a mozgási körletét elhagyta és az 1. sz. őrhelyen levő magas megfigyelőhöz ment, ahol magára terítette az ott levő esőköpenyt és elaludt. Az I. r. vádlott mozgási körletében észrevette a vádlott társát, melléje feküdt, betakarózott és elaludt. A vádlottakat 4 órakor találta meg a felvezetést végrehajtó felvezető és a váltás tagjai. Tévedett a katonai bíróság a büntetés kiszabásánál, amikor nem értékelte kellően a vádlottak cselekményének tárgyi súlyát és bűnösségük fokát, így — a differenciálás elve érvényesítésével kialakult ítélkezési gyakorlattól is lényegesen eltérő — enyhe büntetést alkalmazott. A büntetés kiszabásánál eltúlzott jelentőséget tulajdonított a vádlottak eddigi kifogástalan szolgálatteljesítésének és a beismerésnek. A vád223