Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

bűncselekmények miatt már többször elítélt terhelt legutolsó szabadságvesztéséből 1973. szeptember 26. napján szabadult. Szabadulását követően csak néhány hétig dolgozott, majd munkát nem vállalt. 1974. január 20-án hajnalban betört a ny-i ÁFÉSZ 43. sz. vegyesboltjába, onnan pénzt és különböző árucikkeket, főleg szeszesitalt vitt el összesen 3000 forint értékben. A határozatok ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A járásbíróság a büntetés kiszabásánál — helyesen — súlyosító körülményként értékelte, hogy a terhelt vagyon elleni bűncselekmények miatt is többször volt már elítélve és hogy az elbírálás tárgyát képező újabb betöréses lopást néhány hónappal az előző szabadságvesztés letöltése után, italszerzés céljából követte el. A vádlott egész eddigi életvezetésére, bűnözésre hajlamos személyiségére tekintettel azonban az okozott kár csekélyebb összegének tévesen tulajdonított olyan jelentőséget, amely a szabadságvesztésnek a törvényi büntetési tétel alsó határát alig meghaladó mértékben való megállapítására vezetett. A Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelve szerint a visszaeső bűnözők közül kiemelkednek azok, akik megelőzőleg több ízben voltak már azonos vagy hasonló jellegű bűncselekmények miatt elítélve. A többszörösen visszaesőkkel szemben kiszabott büntetésekben kifejezésre kell juttatni azt a társadalmi értékítéletet, amely az ilyen elkövetőket a társadalomra nézve különösen veszélyesnek ítéli meg. A törvényi büntetési tétel alsó határát megközelítő büntetés indokolatlan alkalmazása ilyen bűnözők esetében szemben áll a differenciálás követelményével és a visszaesés elleni küzdelmet sem szolgálja kellően. Ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a szabadságvesztés mértékét kiszabó részében törvénysértő. A büntetés súlyosítására irányuló fellebbezés hiányában a másodfokú bíróságnak az első fokú ítélet megváltoztatására nem volt módja, ezért objektíve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése is törvénysértő. A törvénysértés kiküszöbölése céljából a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság e határozatokat a törvényességi óvással megtámadott részükben hatályon kívül helyezte és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Az eljárt bíróságok által figyelembe vett — mind a vádlott személyiségét, mind az elkövetés körülményeit érintő — bűnösségi körülményekre, valamint a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a három évi és nyolc hónapi szabadságvesztés megállapítása mutatkozott alkalmasnak a büntetési célok elérésére. (Legf. Bír. B. törv. I. 89/1975. sz.) (345/1975.) 7160. A törvénysértően enyhe büntetés kiszabása közlekedési vétség elkövetőjével szemben, amikor a durva szabályszegés miatt bekövetkezett közlekedési baleset folytán a sértett fél szemére megvakult. A járásbíróság, illetve a másodfokon eljárt megyei bíróság a terheltet 5 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt, amikor személygépkocsijával balra kanyarodott, nem adott elsőbbséget a vele szemben motorkerékpárral 120