Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A vádlott cselekménye a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a 303. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő és büntetendő lopás vétsége. A bíróság az ügyész indítványára mellőzte a tárgyalás tartását, tekintettel az elkövetett cselekmény csekélyebb jelentőségére és arra, hogy a törvény e cselekményre pénzbüntetés kiszabását is lehetővé teszi, a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte. Mindezek alapján a bíróság úgy látta, hogy az eddig kifogástalan életvitelű vádlottal szemben a büntetés céljai tárgyalás tartása nélkül is elérhetők. Az első fokú bíróságnak a tárgyalás mellőzésével hozott ez a végzése 1973. május 16-án jogerőre emelkedett. A bűnjelként lefoglalt kerékpárról azonban nem rendelkezett. Majd az 1973. december 12. napján kelt újabb végzésével a kerékpár elkobzását rendelte el. Az ügyész fellebbezést jelentett be ez ellen a végzés ellen az elkobzás miatt, annak megállapítása végett, hogy a kerékpár tulajdona az államra száll. A megyei bíróság 1974. január 10-én hozott végzésében a fellebbezést alaposnak találta. Az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékoknak megfelelően azt állapította meg, hogy az elítélt lopás útján jutott a bűnjelként lefoglalt kerékpárhoz és annak tulajdonosa ismeretlen. Ezekre figyelemmel a Btk. 63. §-ában írt elkobzás előfeltételei nem állanak fenn. A megyei bíróság ezért az első fokú bíróság végzését a Be. 270. §-ára utalással a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta, a Be. 102. §-ának (1) bekezdése alapján a kerékpár lefoglalását megszüntette, és a (3) bekezdés értelmében megállapította, hogy az az állam tulajdonába került. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. II. 5/1974. sz.) (328/1974.) 7153. A zugírászat megvalósulása folytán a terheltnek fizetett összeg nem kobozható el. A járásbíróság a terheltet zugírászat vétsége miatt 4000 forint pénzbüntetésre ítélte és 450 forint elkobzás alá eső érték (a határozatban tévesen: „elkobzást pótló egyenérték") megfizetésére kötelezte. A jogerős határozatban megállapított tényállás szerint a terhelt ingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződést készített s e tevékenységéért munkadíj címén 450 forintot kért és kapott a vevőtől. Az ítéletnek az „egyenérték" megfizetésére vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A járásbíróság a Btk. 63. §-ára hivatkozással azon az alapon mondta ki az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező rendelkezést, hogy a terhelt a 450 forintot — melyet a szerződés elkészítéséért munkadíjként kézhez vett — már elköltötte, ezért az nem volt elkobozható. A terhelt cselekménye a Btk. 188. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző zugírászat vétségét valósította meg, melynek törvényi tényállási eleme, hogy az elkövető a tevékenységet ellenszolgáltatás fejében végezze. A Btk. XI. fejezetének VI. címébe felvett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények elkövetése esetén a törvény a jogtalan vagyoni előny 112