Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A történtek után a terhelt eltávozott és a közelben lakó öccséhez indult. Aznap reggel ugyanis magához vette a rozsdás pengéjű tőrkését, hogy azt az öccséhez vigye, aki vállalta a penge polírozását. Mialatt a terhelt az utcán egy ismerősével beszélgetett, E. F.-né is vásárolni indult. Az utcán összetalálkozott K. I. a sértettel, akinek elpanaszolta a történteket és meg is mutatta neki az éppen arra haladó terheltet. K. I. sértett, aki agresszív, kötekedő természetű ember — hivatalos személy elleni erőszak miatt már kétszer volt szabadságvesztésre ítélve — elhatározta, hogy felelősségre vonja a terheltet. Ezért társával, F. Gy.-vel elindultak a terhelt után. Amikor utolérték, K. I. megütötte a terheltet. A terhelt nem ismerte a támadóját, miután azonban látta, hogy még egy személy közeledik, futással igyekezett menekülni. K. I. sértett üldözőbe vette a terheltet és követte őket F. Gy. is. Kb. 250 méter megtétele után a terhelt kifulladt és miután reménytelennek látta a menekülést, megfordult és figyelmeztette K. I. sértettet, hogy hagyjon fel a támadással, mert kés van nála. K. I. a figyelmeztetés ellenére ütésre emelt kézzel közeledett a terhelt felé. Erre a terhelt elővette a belső zsebéből a kendőbe csavart tőrkést és azzal anélkül, hogy azt a kendőből kitekerte volna, K. I. sértett felé döfött. A szúrás a sértettet a mellkasán érte. F. Gy. a szúrás pillanatában érte utol a terheltet és a a sértettet az orvoshoz vitte. A terhelt pedig a közeli házba ment és érdeklődött, hogy látták-e az eseményeket. A közepes erejű szúrás megnyitotta a sértett mellüregét, vér- és levegőgyülemet okozott, a sérülés életveszélyes volt. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a terhelt az őt ért jogtalan támadás elhárítása érdekében K. I. sértettnek aránytalan sérelmet okozott és ezért a jogos védelem túllépését állapította meg. Abból a körülményből pedig, hogy a sértett puszta kézzel támadt a terheltre, valamint abból, hogy a terhelt a támadás után nyomban tanúkat keresett, azt a következtetést vonta le, hogy a terheltnél a jogtalan támadás következtében beállott ijedtség nem vezetett a tudati tevékenység teljes felfüggesztéséhez és így nem tette őt képtelenné, csak korlátozta az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. Az első fokú bíróság az E. F.-né sérelmére elkövetett bűncselekménynyel kapcsolatosan a jogos védelem előfeltételeinek a vizsgálatával nem foglalkozott, minthogy az I. r. terhelt sem hivatkozott ebben a vonatkozásban jogos védelemre és ilyen irányú indítványt a védő sem terjesztett elő. Álláspontjának megfelelően a terheltet emberölés bűntettének kísérlete és súlyos testi sértés bűntette miatt ítélte el. A terhelt terhére bejelentett fellebbezési óvást a legfőbb ügyész a terhelt javára tartotta fenn, és jogos védelem címén való [Btk. 25. § (1) bek.] felmentését indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatában a legfőbb ügyész fellebbezési óvását azzal az indokolással utasította el, hogy az E. F.-né sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a felek között kölcsönös verekedés alakult ki, és emiatt nem állapítható meg a jogos védelmi helyzet fennforgása. K. I. sértett esetében pedig a másodfokú bíróság azzal a kiegészítéssel találta helyesnek az első fokú bíróság jogi álláspontját, hogy a terheltet a támadás nappal, nyílt utcán, más szemé90