Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

Minthogy a fentiekre tekintettel az eljárt bíróságok a terheltet törvénysértéssel ítélték el, az Elnökségi Tanács az alapos törvényességi óvás folytán a Be. 282. §-ának (1) bekezdése [290. § (1) bek.] alapján megállapította, hogy a megtámadott határozatok törvénysértők. Ezért azokat a Be. 282. §-ának (4) bekezdése [290. § (2) bek.] alapján hatályon kívül helyezte, és a terheltet a több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból, jogos védelem címén felmentette. [Be. 226. § (1) bek. c) pont] [214. § (3) bek. c) pont]. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 354/1970. sz.) (6483.) 5662. A jogos védelem túllépése akkor állapítható meg, ha a támadás elhárítása érdekében aránytalan sérelmet okoznak a támadónak. — A jogos védelem keretei könnyű testi sértés esetében. A járásbíróság bűnösnek mondotta ki az I. r. terheltet a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének I. tételébe ütköző könnyű testi sértés vétségében. Ellenben a II. r. és a III. r. terhelteket a könnyű testi sértés miatt ellenük emelt vád alól — büntethetőséget kizáró okból — felmentette. A járásbíróság által megállapított tényállás lényege a következő. A magán vádló 1967 nyarán közúti balesetet szenvedett, aminek következtében rokanttá vált. A magán vádló — aki külön élt családjától — fiát karácsonyra el akarta vinni magához. Ebből kifolyóan szóváltás támadt közte és a szervi szívbajban, valamint magas vérnyomásban szenvedő apósa, az I. r. terhelt között. Az izgatott állapotban levő magánvádló fellökte az I. r. terheltet, aki egy foltelba esett. A magánvádló ezután beteg apósával dulakodott. A zajra felfigyeltek a szomszéd helyiségben tartózkodó II. r., valamint III. r. terhelt — az I. r. terhelt felesége és leánya —, s a megtámadott I. r. terhelt védelmére keltek. A II. r. terhelt a magánvádló ruháját rángatta, a III. r. terhelt pedig a haját húzta. A dulakodás ezzel véget ért. Ezt követően azonban a felindult állapotban levő I. r. terhelt ököllel a magánvádló bal szeme alá ütött olyan erővel, hogy annak szemhéja felrepedt, és ennek folytán 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A járásbíróság ítéletének indokolása szerint a II. r. és a III. r. terhelt a civakodásba „a jogos védelem adta határok között avatkoztak közbe". Ezért az említett két terhelt javára a jogos védelmet megállapította, és őket a könnyű testi sértés miatt ellenük emelt vád alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felmentette. [214. § (3) bek. c) pont.] A másodfokú bíróság — részbizonyítás felvétele után — lényegében elfogadta az első fokú bíróság által rögzített tényállást, de a II. r., valamint a III. r. terhelt bűnösségét feltűnően durva módon elkövetett becsületsértésben megállapította. Ezt azzal indokolta, hogy az I. r. terhelt és a magánvádló között kialakult dulakodást látva a II. r. és a III. r. terheltnek a két férfit el kellett volna választania, nem pedig a magánvádlót ruhájánál és hajánál fogva rángatni. Minthogy azonban a két terhelt bántalmazásának látható nyoma nem maradt, cselekményüket a vádtól eltérően, feltűnően durva módon elkövetett becsületsértésnek minősítette. A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. 78