Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

1969. április 11-én délután a vádlott az italboltban találkozott régi ismerősével, Sz. B.-vel, és fejenként 4—5 korsó sört fogyasztottak. Az italboltból G. A. lakására mentek, és ott a vádlott 3 bögre bort ivott. A borkiméréssel foglalkozó G.-né lakásán este 8 óra tájban megjelent Sz. J. sértett is. A sértett a vádlottat nem ismerte. A vádlott letegezte a sértettet, ezt azonban az kifogásolta, és kijelentette, hogy megválogatja, kivel van tegező viszonyban. Majd kötekedni kezdett a vádlottal, és hívta, hogy menjen ki vele az udvarra. A vádlott azonban a sértett hívásának nem tett eleget. G. A.-nétól a vádlott, a sértett és Sz. B. egyidejűleg távoztak el. Az utcán a vádlott és a sértett között a vita újra kezdődött, s ennek során a vádlott állon ütötte a sértettet úgy, hogy az elesett. A sértett ezután beszaladt a lakása kertjébe, és maga mögött a kaput becsapta, a vádlott és Sz. B. pedig folytatta az útját hazafelé, majd elváltak. Sz. B. kb. 100 métert haladt, amikor hátulról ütést kapott a fejére. Erre megfordult és támadójában a sértettet ismerte fel; dulakodni kezdtek, majd mindketten a földre kerültek úgy, hogy a sértett volt alul, a hátán fekve. A dulakodás zajára a vádlott, aki közben a lakása verandájára érkezett, felkapott egy karót, és kimenve az utcára, a dulakodókhoz sietett. Odaérkezve a dulakodók fejénél állt meg; látta, hogy a sértett van alul, és fogja a rajta térdeplő Sz. B. kabátját. Ekkor a vádlott a karóval nagy erővel a sértett fejére ütött, majd az ütést megismételte. A lármára, kiabálásra felfigyelt a lakásán Sz. J.-né, a sértett felesége, és a nála tartózkodó H. I.-néval együtt a verekedés színhelyére sietett. Amikor odaérkezett, a sértett felesége valamit mondott a vádlottnak, mire az a karóval feléje döfött. H. L-né azonban, aki látta a mozdulatot, igyekezett az ütést elhárítani, s így a karó az ő kezét érte, és a tenyerén és a kézháton 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A sértett a vádlott által a karóval fejére mért ütésektől darabos koponyacsonttörést szenvedett, és megsérült a kemény agyburok is. A tényleges gyógytartam 8—10 hét, és fennáll a maradandó testi fogyatékosság lehetősége is. A sérülés életveszélyes volt, a sértett életét csak a gyors és korszerű idegsebészeti beavatkozás mentette meg. A vádlott és védője az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be a tényállás téves megállapítása és a bűnösségnek a könnyű testi sértésben való megállapítása miatt, valamint a büntetés enyhítése végett. A tényállás alapján az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét Sz. J. sérelmére elkövetett cselekménye miatt helyesen állapította meg, és a vádlott e cselekményét törvényesen minősítette emberölés kísérletének. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a H. L-né sérelmére bekövetkezett cselekmény miatt — könnyű testi sértésben — megállapította. A tényállás szerint a vádlott a karóval Sz. J.-né felé döfött, azonban H. L-né — ezt látva — az ütést igyekezett elhárítani, s így a karó az ő kezét érte, és azon nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. A vádlott szándéka tehát Sz. J.-né bántalmazására — a karóval való megütésére, megdöfésére — irányult, az eredmény azonban más személyen, H. L-né sértetten következett be. A vádlottnak H. I.-né sérelmére elkövetett cselekménye tehát elvétés (aberratio ictus) eredménye. Ilyen esetben az ítélkezési gyakorlat szerint a célbavett személyt illegi