Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

tett maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés miatt emelt vádat azért, mert a terheltek egymás tevékenységéről tudva, közösen a sértettet olyan durván bántalmazták, hogy annak bal oldala megbénult. A járásbíróság a fk. I. r., a fk. II. r. és a fk. IV. r. terhelteket a vádtól eltérően együttesen elkövetett garázdaságban, míg a III. r. terheltet maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértésben mondotta ki bűnösnek. A megyei bíróság az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a fk. I. r. terhelt apja a 2. számú általános iskola igazgatója volt. 1968 őszéig ebben az iskolában tanított a sértett. Ekkor a sértettet italozása miatt fegyelmi úton az iskolából eltávolították, amit azóta is sérelmez és emiatt többször kérdőre vonta az említett terhelt apját, az iskola igazgatóját. 1970. március 10-én a fk. I. r. és a fk. IV. r. terheltek különböző helyeken szórakoztak és kisebb mennyiségben italt fogyasztottak. Este hazafelé indultak és találkoztak a sértettel, akivel együtt folytatták útjukat. A sértett az egyik háznál megállt azzal, hogy oda bemegy televíziót nézni. Ekkor a terhelt felelősségre vonta a sértettet az apjával szemben tanúsított ellenséges magatartása miatt. Ezt követően a sértett az említett házba bement. Távozása után a fk. I. r. terhelt a fk. IV. r. terheltnek azt mondotta, hogy megvárja a sértettet és elintézi vele a dolgát. Ekkor érkezett oda a fk. II. r. és a III. r. terhelt, akikkel a fk. I. r. terhelt közölte, hogy meg akarja verni a sértettet és kérte őket arra, hogy segítsenek neki terve megvalósításában. Az utóbb odaérkező terheltek a kérés teljesítésére vállalkoztak. Ezután megállapodtak abban, hogy a fk. I. r. és a fk. IV. r. terheltek a sértett lakásához vezető utcában, a fk. II. r. és a III. r. terheltek pedig távolabb várják a sértettet. Mintegy fél óra múlva a sértett a házból kijött s lakása irányába indult. Ekkor a fk. I. r. és a fk. IV. r. terheltek a sértetthez mentek. Előbbi terhelt megfogta a kabátját és számonkérte tőle, hogy az apját miért bántja, mire a sértett is megragadta a fk. I. r. terhelt kabátját, amely attól elszakadt. Erre a fk. I. r. terhelt jobb kezével ököllel megütötte a sértett jobb arcfelét, majd a fk. IV. r. terhelt tenyérrel két-háromszor a sértett arcába mért ütést, a fk. I. r. terhelt pedig a továbbiakban ököllel gyomorszájon vágta őt. A sértett az ütések elől hátrálni kezdett és az útszéli árokba esett. A fk. II. r. terhelt felállította a sértettet, ököllel mellbe vágta, arcul ütötte, majd elengedte őt, mire a sértett újból a földre került. A fekvő helyzetben levő sértettet mind a négy terhelt kézzel bántalmazta. A III. r. terhelt is lehajolt hozzá és ököllel a hátára, illetve a vállára vágott. Az árokban fekvő sértett könyörgött a terhelteknek, hogy ne bántsák. A terheltek azonban tovább bántalmazták őt. A fk. I. r. terhelt oldalába rúgott, végül a III. r. terhelt fejen rúgta, mire a sértett többet már nem mozdult. Az, hogy az egyes terheltek — ez utolsó fejberúgást megelőzően — milyen sorrendben bántalmazták a sértettet, nem volt rögzíthető. Az árokban mozdulatlanul fekvő sértettet a terheltek eredménytelenül próbálták felállítani. Végül az öntudatlan állapotban levő sértettet a helyszínen hagyták, akire másnap találtak rá. A sértettet a 45