Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

5580. A rendkívüli enyhítő rendelkezés nem alkalmazható, ha a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete csupán az egyik sértett vonatkozásában volt távoli. (433/1973.) Részletesebben: Btk. 253. §-nál. 10. § (1) bek. 5581. Általában enyhítőként kell értékelni azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Ezen belül további enyhítő körülmény, ha a kísérlet távol állott a befejezéstől. A megyei bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott 1968. óta él külön a feleségétől. Házasságából 4 gyermek származott. 1969 februárjában odaköltözött B. S.-né sértetthez. 1971 augusztusában a vádlott újabb életközösségre lépett Sz. J.-nével. Néhány nap múlva azonban megbánta, hogy elhagyta B. S.-nét, ezért több ízben kérte a sértettet, hogy állítsák vissza az életközösséget. B. S.-né azonban erre nem volt hajlandó. 1971. október 28-án a vádlott ismét felkereste a sértettet és kérte, hogy fogadja vissza. A vádlott bort hozatott, és B.-né lakásán közösen italoztak. Italozás közben a vádlott ismételten kérte a sértettet, hogy állítsák vissza az életközösséget, a sértett azonban továbbra sem volt hajlandó a vádlottnak megbocsátani. A vádlott ezután zsebkéssel fenyegetőzött, a sértett azonban kiütötte a kést a vádlott kezéből. Közben a sértett leánya zörgetett az ajtón, mire sértett az ajtóhoz ment, a vádlott pedig a zsebkéssel oldalról, kaszáló mozdulattal a mellkasán megszúrta a sértettet. A vádlott megbánta a cselekményét, igyekezett a vérzést elállítani, majd a rendőrségen feljelentést tett maga ellen. Az ítélet ellen a vádlott felmentés, a védője pedig enyhítés végett jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. Az irányadó tényállás mellett helyes a vádlott bűnösségének a megállapítása, törvényszerű a cselekménynek a minősítése, és nem tévedett az első fokú bíróság a vádlott büntetésének a kiszabásánál sem. Helyesen értékelte az első fokú bíróság enyhítő körülményként a vádlott büntetlen előéletét, valamint azt, hogy 6 kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. Ez utóbbi körülmény azonban csak kisebb nyomatékkal jöhet a javára figyelembe, mert a vádlott nem tett mindenben eleget a gyermekek iránti tartási kötelezettségének. Helyesen hívta fel az első fokú bíróság enyhítő körülményként azt is, hogy a sértett megbocsátott a vádlottnak és a vádlottal a kiszabadulása után együtt kíván élni, valamint azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és a kísérlet távol állt a befejezéstől. Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az ügyészi állásponttal, mely szerint nem értékelhető a vádlott javára enyhítő körülményként, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában kifejtette, hogy a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint kísérlet esetében is a befejezett bűntettre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, csak azt jelenti, hogy kísérlet esetén is a befejezett bűntettre megállapított büntetési 24