Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

körülmény szerint is minősülő cselekményekkel kapcsolatos kár együttes összege a különösen nagy kárra irányadó összeget meghaladja. Az említett két törvényhely bármelyike — a csalásra vonatkozó legsúlyosabb minősítés — tehát csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha a vádlott által bűnszövetségben elkövetett cselekménnyel okozott kár — a különösen nagy kár szerinti minősítés folytán létrejött törvényi egység keretébe tartozó egyéb cselekménytől függetlenül — meghaladja a 200 000 forintot. Ebből a szempontból vizsgálva az elbírált bűnügyet, az összkárként jelentkező 288 874 forintból le kell vonni a K. P. által önállóan okozott, továbbá az általa nem tudottan K. P.-né és G. M., illetve Ny. S.-né és G. M. vádlottak által okozott összesen 100 986 forint kárösszeget. így pedig a maradékként jelentkező 187 888 forint az a kár, amelyet K. P. I. r. vádlott a bűnszövetségben elkövetett cselekményével okozott. Minthogy azonban ez nem éri el a XXXIII. büntető elvi döntésben a különösen nagy kár tekintetében meghatározott irányösszeget, a BK 495. számú állásfoglalás fent idézett iránymutatása értelmében az adott esetben sem a Btk. 295. §-a (3) bekezdésének b) pontja, sem a módosított 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható. Ennek előrebocsátása után az a kérdés volt eldöntendő, hogy az adott esetben a Btk. 3. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a Btk. 295. §-a (3) bekezdésének a) pontja vagy pedig a Btk. módosított 296. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősül-e K. P. vádlott cselekménye. A büntetési tétel mindkét esetében 5 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés. Így — minthogy a Btk. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében az új törvényt csak akkor lehet alkalmazni a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre, ha aszerint a cselekmény már nem bűncselekmény — vagy enyhébb elbírálás alá esik —, az elbírált esetben a tvr. hatálybalépése előtt hatályos fenti rendelkezés alkalmazásának volt helye. A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet K. P. I. r. vádlott cselekményének jogi minősítése vonatkozásában megváltoztatta: a cselekményt a Btk. 293. §-ába ütköző és a 295. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint — s részben a (2) bekezdés b) pontja szerint is — minősülő a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó — részben társtettesként és bűnszövetségben elkövetett — csalás bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési keret alsó határát megközelítő mértékben kiszabott büntetés enyhítésére nincs lehetőség, ezért az enyhítést célzó fellebbezéseket elutasította. (Legf. Bír. Bf. I. 149/1972. sz.) (7160.) 5559. A magánokirat-hamisítással leplezett sikkasztás az új törvény alkalmazásának szempontjából nem tekinthető enyhébb bűncselekménynek, mint a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás alapesete. (7288.) Részletesen Btk. 296. §-nál. 5560. Ha a bíróság az elkövetés időpontjára tekintettel a feltételes szabadságra bocsátásra nézve a korábban hatályban volt törvényt alkalmazza, továbbra is irányadó az összbüntetésbe foglalással kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat. Eszerint amikor a feltételes szabadságra 14