Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a személygépkocsiját, majd a tihanyi fürdőtelepen áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Ennek következtében összeütközött egy osztrák állampolgár által vezetett, vele szemben szabályosan közlekedő gépkocsival. A terhelt az egyik általános iskolában működik, előbb mint tanár, majd mint igazgatóhelyettes dolgozott, jelenleg igazgató. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság az ítélkezése során már ismételten rámutatott arra, hogy elvileg a javító-nevelő munka bárkivel szemben alkalmazható, ugyanakkor azonban a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az adott körülmények között a javító-nevelő munka alkalmazása alkalmas-e a büntetés céljainak az elérésére. Nyilvánvaló, hogy az iskolai igazgató nem olyan munkakört tölt be, amelyben a javító-nevelő munka hatályosulása lehetséges volna. Ennek a pedagógusi munkakörnek lényege a másokat nevelő, vezető, irányító funkció. A javító-nevelő munka alkalmazásától várt hatásnak, a büntetés céljának az érvényesüléséhez pedig fontos feltétel a munkatársak, illetve a terhelt környezetében dolgozók közösségének nevelő reáhatása. Az olyan vezető munkakört betöltő személy esetében, mint a terhelt, ez a feltétel nem áll fenn. Következésképpen a javító-nevelő munka ez esetben nem lehet alkalmas arra, hogy a terhelttel szemben a büntetés céljai megfelelően érvényesüljenek. (Legf. Bír. B. törv. V. 266/1971. sz.) (6860.) 5727. Javító-nevelő munka kiszabása esetén a bíróság kötelessége felderíteni, hogy annak törvényes előfeltételei fennállanak-e. A járásbíróság az 1970. június 26-án hozott ítéletével a terheltet gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás miatt a k.-i mezőgazdasági termelőszövetkezetben 10%-os bércsökkentés mellett letöltendő 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A másodfokú bíróság által 1970. november 25. napjára kitűzött fellebbezési tárgyalásra szóló idézés a terheltnek nem volt kézbesíthető, a postai értesítés szerint a terhelt a megadott címen ismeretlen. A másodfokú bíróság lakcímkutatást rendelt el. Az Országos Rendőrfőkapitányság Lakcímnyilvántartó Osztályának az iratoknál elfekvő értesítése szerint a terhelt állandó bejelentett lakása L., Alsólajos 129. sz. alatt van. Az 1971. március 3. napjára kitűzött újabb fellebbezési tárgyalásra szóló idézést a terhelt ezen a lakcímen átvette. A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalást megtartotta a terhelt távollétében és meghozta a fellebbezéseket elutasító végzést, amelyet törvényességi óvással támadtak meg. A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A büntetés végrehajtása során — részint a tsz vezetőségének átiratából, részint a terheltnek az ügyészségnél jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatából — kiderült, hogy a terhelt nem volt tagja a nevezett tsz-nek, hanem ott segédmunkásként állt munkaviszonyban, ez a munkaviszonya azonban 1970. augusztus 30-án, tehát az első fokú ítélet meghozatala után megszűnt s azóta munkaviszonyban nem áll, alkalmi munkából 144