Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A Bv. Sz. 21. §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes fogvatartásban eltöltött, a bíróság által beszámított időtartamot naptári hónapok és napok szerint kell számításba venni úgy, hogy az előzetes fogvatartás utolsó napja is beszámít. A Bv. Sz. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadulás napja minden esetben a szabadságvesztés lejárati napját követő nap. Az elítélt szabadulási napját úgy kell megállapítani, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamát naptári években, hónapokban és napokban kell kiszámítani, előzetes fogvatartás esetén a 21. § (1) bekezdésében említett időtartamot a szabadságvesztés tartama alapján kiszámított szabadulás napjától visszafelé kell számítani, és az így kiszámított nap lesz a szabadulás napja. Ha a szabadulás hónapjában a szabadulás napjaként kiszámított naptári napnak megfelelő nap nincs; a szabadulás napja a hónap utolsó napja [22. § (2) bek. a) és b) pont]. A fentiekből megállapíthatóan a Bv. Sz. rendelkezései mindenben összhangban állnak az ún. anyagi jogi határidők számítási módjával. Az adott esetben a Bv. Sz. 20—22. §-ának megfelelő számítás szerint a terheltre az előző ítélettel kiszabott szabadságvesztés lejárati napja a következőképpen számítandó. A büntetés kezdő napja [Bv. Sz. 20. § (1) bek. a) pont] az ítélet jogerőre emelkedésének a napját követő nap. Ekként a szabadságvesztés leteltének napja 1971. június 13. napjának 24. órája; a szabadulás napja pedig 1971. június 14. A szabadulás napjaként megjelölt időponttól, 1971. június 14. napjától visszafelé kell számítani a Bv. Sz. 22. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében az előzetes fogvatartásban töltött időt. A terhelt előbb 2 hónap és 23 napot, majd 5 hónap és 30 napot töltött előzetes letartóztatásban. Ez időtartamok beszámításával a terhelt szabadulásának napja 1970. szeptember 23. napja; a büntetés lejártának napja pedig 1970. szeptember 22. napjának 24 órája. Minthogy a terhelt a szóban forgó bűncselekményt 1970. szeptember 22. napján 02 órakor követte el, az elkövetés a feltételes szabadság időtartamába esik. A Btk. 40. §-ának (4) bekezdésében foglalt kötelező rendelkezéshez képest ekként a 3. alatt említett ügyben a feltételes szabadságnak a megszüntetését kellett volna a járásbíróságnak kimondania. (Legf. Bír. B. törv. I. 602/1971. sz.) (7095.) 5719. Ha a feltételes szabadság ideje alatt az elítélt más ügyből kifolyólag előzetes letartóztatásba kerül olyan bűntett miatt, amelyet nem a feltételes szabadság alatt követett el, ez a feltételes szabadság megszakítását eredményezi. Ez egyben szükségessé teszi az utóbbi ügyben kiszabott szabadságvesztésnek azzal a szabadságvesztéssel összbüntetésbe foglalását, amelyből az elítélt feltételes szabadságra került. 1. A p.-i járásbíróság az 1969. január 22-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, és ezért 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal; hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani és háromnegyedrészének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A megyei bíróság az 1969. február 25. napján kelt végzésével a fellebbezéseket elutasította. A terhelt a cselekményeket 1968 októberében követte el. 2. Ugyanőt a p.-i járásbíróság 1970. november 26-án kelt ítéletével bűnösnek mondotta ki visszaesőként és folytatólagosan elkövetett csa137