Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fenti ítéletek e törvénysértő rendelke­zését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a szabadságvesz­tést börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. B. törv. III. 555/1972. sz.) (7278.) 5707. Egy fokozattal szigorúbb végrehajtási mód kijelölése az 1972. január 1. előtt elkövetett bűncselekmény elbírálásánál. A terheltet a járásbíróság az 1972. február 4. napján kelt ítéletével 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak és 1 rb. súlyos testi sértés bűntette miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte az együttesen elkövetett garázdaság bűntette miatt vele még mint fiatalkorúval szem­ben kiszabott 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A járásbíróság a korábbi elítélésre tekintettel megállapította, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani, valamint azt is, hogy a terhelt csak a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A megyei bíróság az 1972. április 7. napján kelt határozatával a ter­heltnek és védőjének a felmentés végett bejelentett fellebbezését el­utasította. A másodfokú bíróság határozatának indokolásában rámuta­tott arra, hogy az 1971. évi 28. sz. tvr.-rel módosított Btk. 102. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel tévedett a járásbíróság akkor, ami­kor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megállapításánál és a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásánál a terheltnek azt az el­ítélését vette alapul, amelyet fiatalkorban elkövetett bűncselekménye miatt szabtak ki. A másodfokú bíróság a Btk. 38/E. §-ának (1) bekez­dése alapján azonban ugyancsak szigorított börtönben határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, de nem módosította a felté­teles szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó rendelkezést sem. Az eljárt bíróságok határozatai ellen a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megállapítása és a feltételes szabadságra bocsátás kor­látozása miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság részben alaposnak találta. 1. Az 1971. évi 28. számú tvr. 94. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjai szerint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésére és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a tvr-nek a rendelkezéseit kell alkalmazni az 1972. január hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmények esetében is. Helyes ezért a törvényességi óvásban kifejtett az az álláspont — amelyre a határozatában a másodfokú bíróság is rámutatott —, hogy tévedett a járásbíróság, amikor a terhelt fiatalkorban elkövetett előző bűncselekménye miatti elítélést a szabadságvesztés végrehajtási foko­zatának megállapításánál, és a feltételes szabadságra bocsátás korláto­zásánál alapul vette. A Btk.-nak a tvr. 28. §-ával módosított 102. §-a értelmében ugyanis, ha a bíróság a fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztés végre­hajtását próbaidőre felfüggesztette, az elítélt az ítélet jogerőre emel­kedése napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez a mentesítés — a korábbi szabályozással szemben — nem veszti ha­tályát akkor sem, ha a bíróság a felfüggesztett szabadságvesztés végre­hajtását utóbb elrendeli. 124

Next

/
Thumbnails
Contents