Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

5688. Kísérlettől való önkéntes elállás esetén, ha a vádlott bűnösségét maradék-bűncselekményekben meg kell állapítani, a kísérlettel kapcsolatban az eljárást — büntethetőséget megszüntető okból — külön nem kell megszüntetni. (92/1973.) Részletesen: Btk. 10. §-nál. A büntethetőség elévülése 31. § 5689. Azok a részcselekmények, amelyek vonatkozásában a büntethetőség elévülésére a törvényben meghatározott idő eltelt, a folytatólagosság egységébe nem vonhatók. 1. Az ítélkezési gyakorlat nem egyöntetű abban a kérdésben, hogy azok a részcselekmények, amelyek büntethetőségének elévülésére vonatkozóan a törvényben meghatározott idő eltelt, a folytatólagosság egységébe vonhatók-e. Alapvetően annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy elévült cselekmény miatt bűnösség megállapításának nincsen helye, az tehát olyan cselekményekkel, amelyek nem évültek el, a folytatólagosság egységébe sem vonható. A folytatólagosság egységébe vonható részcselekmények tehát külön-külön évülhetnek el. 2. Ehhez képest a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 105. §-ának (4) bekezdésében szabályozott értékegybefoglalásnál sem vehető figyelembe az a szabálysértés, amely már elévült. [Az idézett törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetésétől hat hónap eltelt, a szabálysértés tehát elévült.] Téves az a felfogás, amely szerint ha az elkövető az elévülési időn belül több olyan tulajdon elleni cselekményt valósít meg, amelyek külön-külön, az értékre és az elkövetés módjára figyelemmel szabálysértések volnának, minthogy azonban a több cselekménnyel okozott kár együttesen az ötszáz forintot meghaladja: az elévülés a bűncselekményre irányadó törvényi szabályok szerint következik be. 3. Törvényi egység akkor jön létre, ha az egyébként önállóan értékelendő cselekményeket jogszabály foglalja egységbe, míg a bírói egység egyik formája a folytatólagos bűncselekmény. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a törvényi egységbe nem vonhatók azok a cselekmények, amelyeknek a büntethetősége elévült. Ha pedig az elévült cselekmények nem vonhatók a törvényi egység keretébe, ugyanígy a bírói egység keretébe sem vonhatók. 4. A kifejtettek érvényesülnek a szabálysértések vonatkozásában is. A szabálysértésekről szóló, fent említett törvény 105. §-ának (4) bekezdése rendelkezik az értékegybefoglalásról. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 496. számú állásfoglalása szerint ez nem törvényi egységet eredményező értékegybefoglalás, hanem csupán több cselekmény együttes elbírálása esetére állít fel — az egybefoglalt érték nagyságától függően — a szabálysértés megállapítását kizáró szabályt. 108