Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

leségének. A terhelt azonban a sértett kezét ekkor sem engedte el, igyekezett őt a nyakánál fogva magához rántani. A sértett fejét kiszabadítva azzal fenyegette meg a terheltet, hogy a rendőrségen feljelenti. A sértett a váratlan támadást a táskájával is igyekezett elhárítani, de ez nem sikerült neki, mert a táska a kezéből kiesett. A terhelt ekkor újból magához akarta húzni a sértettet, aki azonban erre kiabálni és sikongatni kezdett, mert abban bízott, hogy a terhelt által az út szélén hagyott és általa megpillantott személygépkocsi utasai segítséget nyújthatnak. A terhelt azonban megjegyezte, hogy ne kiabáljon, mert úgy sem hallja meg senki, majd hogy elhallgattassa a sértettet, igyekezett a száját befogni és torkát megszorítani. A terhelt és a sértett között a továbbiakban így támadt dulakodás során mindketten a földre estek. A terhelt ráfeküdt a sértettre, szoknyáját is felhúzta, közben kezét a még tovább kiáltozó sértett szájára tette, 5—6 percig tartó dulakodás után, miközben a sértett a terhelt ujját meg is harapta, a sértettnek sikerült a száját kiszabadítania és ekkor arra kérte a terheltet, hogy engedje el, mert megfullad. A terhelt ekkor elengedte a sértettet, majd felállt mellőle. A sértett ezt az alkalmat kihasználva, táskáját a helyszínen hagyva, elfutott, majd a gépkocsival arra haladó K. J.-től kért segítséget. A járásbíróság a tényállás alapján a terhelt cselekményét — a váddal egyezően — egyrendbeli ittas vezetés vétségének, valamint egyrendbeli garázdaság bűntettének minősítette. A megyei bíróság végzésével az első fokú bíróság ítéletét jogerőre emelte. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a garázdaság bűntetteként értékelt cselekmény elkövetésekor a terhelt szándéka nem a nemi közösülésnek erőszakkal való megvalósítására, hanem csupán a sértettel való fajtalanságra irányult, amelynek véghezvitelétől azonban önként elállt. Minthogy pedig — ilyen körülmények között — e bűntettben bűnössége nem állapítható meg, szemérmet sértő cselekményének garázdaságként való minősítése is helyes. Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint találta alaposnak. A járási ügyészség a terhelt ellen a garázdaság bűntette miatt emelt vádját a következő tényekre alapította. A terhelt a maga vezette gépkocsin közlekedett. Az egyik elhagyott útszakaszon kiszállt a személygépkocsiból és észrevette az egyedül gyalogosan arra haladó sértettet. A terhelt megvárta őt, csuklóját megragadta, majd kezének kiszabadítása után a sértettet a nyakánál fogva úgy rántotta magához, hogy ennek következtében mindketten a földre estek. A sértett segítségért kiáltozott. A terhelt befogta a száját és megszorította a nyakát. A sértettnek azonban sikerült elmenekülnie. A nyomozás során beszerzett bizonyítékok, a sértett magánindítványának előterjesztése során és ezt követően tett tanúvallomásai kétségtelenné teszik, hogy a sértett a terhelt megbüntetését az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletére irányuló magatartása miatt kérte. A vád tárgyává tett magatartás tehát a közösülésre irányult: a vád tárgyává az erőszakos nemi közösülés kísérlete tétetett tehát, függetlenül attól, hogy a vádirat tartalmazza-e, hogy az erőszakot minek az elérése érdekében alkalmazta a terhelt, és hogy az ügyész hallgatóid