Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

lásban kifejtett helyes értelmezése szerint a törvény céljával ellentétes lenne ugyan a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának második fordulata szerinti kizáró körülmény tág értelmezése, s e törvényhely alkalmazását egymagában sem az üzletszerű, sem az ismétlődő, sem a folyamatos bűnelkövetés nem alapozza meg. A társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedő elkövetőnek kell azonban tekinteni általában azt a személyt, akinek életmódja a teljes elzüllöttségre, elvetemültségre utal, aki nem hajlandó a bűnöző, a társadalmi együttélés szabályait semmibevevő magatartásával felhagyni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az utóbbi ismertetett körülmények az adott esetben a vádlott személyében felismerhetők. A vádlott közel másfél éven keresztül súlyos bűncselekmények sorozatát követte el. Noha a rendes megélhetését biztosító munkaviszonya volt, italozási szenvedélyének kielégítése céljából — mintegy kettős életet élve — az éjszakai órákban a betörések egész sorát hajtotta végre, válogatás nélkül éppen ott, ahol a gyors pénzszerzésre látott lehetőséget. Közömbös volt előtte, hogy társadalmi tulajdonban álló üzletről, ismerősének vagy munkatársának házáról, műhelyéről vagy éppen templomi perselyekről volt-e szó. Amikor pedig zsákmányának a megtartása úgy kívánta, az emberöléstől sem riadt vissza. E súlyos bűncselekménye sem tartotta vissza korábbi életmódjának folytatásától. Néhány nap múlva az emberölés elkövetése után újabb betörést követett el. Majd amikor végül is előzetes letartóztatásba került, legsúlyosabb bűntettének elkövetésével — hogy a büntetőjogi következmények alól szabaduljon — hamisan két gyermekkori ismerősét vádolta meg. Ebből a gátlástalanságot tükröző életmódból és magatartásból — figyelemmel az elkövetett bűntettek jellegére is — minden kétséget kizáróan azt a következtetést kell levonni, hogy a vádlott konokul szembehelyezkedett a társadalmi együttélés szabályaival. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátásból a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján kizárta. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 258. §-a alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a bejelentett fellebbezéseket elutasította. (Legf. Bír. Bf. III. 250/1969. sz.) (6155.) 4718. Perújítás folytán hatályon kívül helyezett ítélet figyelembevétele a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a feltételes szabadságból való kizárás szempontjából. (5612.) Részletesen: Btk. 38. §-nál. 4719. Az összbüntetésbe foglalásnak az a törvényi előfeltétele, hogy csak olyan büntetések foglalhatók összbüntetésbe, amelyeket még nem hajtottak végre: abban az esetben is fennáll, ha a vádlottat elítéltetése előtt elkövetett bűntettért a feltételes szabadságra bocsátás előtt vagy annak ideje alatt — akár végrehajtandó, akár próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélik, feltéve, hogy a feltételes szabadság ideje az összbüntetésbe foglaláskor még nem telt le. (5880.) Részletesen: Btk. 72. §-nál. 95