Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

Az utóbb felsorolt körülmények az adott esetben nyilvánvalóan nem állanak fenn. A bűnösségi körülményeket illetően pedig maga az elsőfokú ítélet állapította meg, hogy a vádlott terhére súlyosító körülmény nem állapítható meg, ellenben számos enyhítő körülmény írható javára, s éppen ezek tették indokolttá a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kiszabható legenyhébb szabadságvesztés mértékének megközelítését. A bűntett jellege és a vádlott következetes magatartása tehát már értékelést kapott a bűntett minősítésében. A kifejtettek szerint a Btk. 38/E. §-ának sem az (1) bekezdésében, sem a (2) bekezdés első fordulatában írt előfeltételek nem állnak fenn. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezését a Be. 258. §-a alapján megváltoztatta, és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 38/C. §-ára figyelemmel, szigorított büntetés végrehajtási munkahelyben állapította meg. (Legf. Bír. Bf. III. 803/1968. sz.) (5947.) 39. § 4715. A javító-nevelő munka szabadságvesztésre történt átváltoztatása esetén sem szolgálhat alapul a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vagy kizárására. 1. A terheltet a járásbíróság tiltott határátlépésre irányuló előkészület miatt jogerősen 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte 5%-os bércsökkentéssel. 2. Ugyané járásbíróság, illetve a megyei bíróság a terheltet társadalmi tulajdont károsító lopásért 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. 3. Ezt követően a járásbíróság az 1. és 2. alatti büntetéseket — az 1. alatti javító-nevelő munkának még hátralevő 3 hónapi és 11 napi tartamát véve figyelembe — összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 9 hónapban állapította meg. Kimondotta, hogy a szabadságvesztést szigorított büntetés végrehajtási munkahelyen kell foganatosítani, valamint, hogy a terhelt a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A járásbíróság összbüntetési ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság az összbüntetési ítéletében törvénysértéssel állapította meg, hogy a terhelt a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A javító-nevelő munka ugyanis — miként arra a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 397. számú állásfoglalása indokolásának 4/b pontja is rámutat — a Btk. 75. §-a szerinti átváltoztatás esetén sem veszíti el e jellegét, és így a Btk. 39. §-a (2), illetve (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából figyelembe nem vehető. A fent kifejtett indokokra figyelemmel tehát a terhelt a feltételes szabadságra bocsátásban nem korlátozható. Törvénysértő a járásbíróság összbüntetési ítélete azért is, mert a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása tekintetében rendelkezett annak ellenére, hogy az alapítéletek egyike sem tartalmazott idevonatkozó rendelkezést. Az összbüntetés tárgyában eljáró bíróság az alapítéletek 91