Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A 6. alatt megjelölt ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróságnak ítéletében rendelkeznie kell arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban kell végrehajtani. Ez a rendelkezés az összbüntetést kiszabó bíróság ítéletére is vonatkozik. Ugyancsak tartalmaznia kell az ítéletnek — ideértve az összbüntetést megállapító ítéletet is — a feltételes szabadság korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezést is. Az összbüntetést kiszabó bíróságnak ítéletében az alapul szolgáló ítéleteknek nem csupán a büntetést kiszabó rendelkezéseit kell hatályon kívül helyezni, hanem a Btk. 38. és 39. §-ára vonatkozó azonos vagy különböző rendelkezéseit is, és az összbüntetés egész terjedelmére nézve kell rendelkeznie arról, hogy azt egységesen a Btk. 38. §-ának melyik fokozatában kell végrehajtani, illetőleg az összbüntetés egész terjedelmére egységesen kell hogy alkalmazza a feltételes szabadságra bocsátást korlátozó, illetve kizáró rendelkezést. Amennyiben pedig az összbüntetésbe foglalás alapjául szolgáló ítéletek a szabadságvesztés végrehajtásának módja tekintetében egymástól eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, úgy az összbüntetést kiszabó ítéletben a bíróság az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés egész terjedelmére nézve azok közül a legszigorúbb fokozatot rendeli alkalmazni (BK 397. és 450. sz. állásfoglalás). Olyan esetben pedig, amikor az alapul szolgáló ítéletek egyike — mint az adott esetben a 4. alatti összbüntetési ítélet — a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára rendelkezést nem tartalmaz, illetve nem is tartalmazhat, mivel az az 1966. évi 20. sz. tvr. hatálybalépése előtt emelkedett jogerőre: az összbüntetésbe foglalásnál a végrehajtási fokozatról úgy kell rendelkezni, mintha arról az alapul szolgáló ítéletekben is rendelkeztek volna, vagyis a korábbi (a 4. alatti) összbüntetést — lévén quasi halmazati büntetés — börtönben kellett volna végrehajtani. Mivel a terhelt az újabb összbüntetés alapjául szolgáló (az 5. alatti) ítéletben elbírált cselekményt a feltételes szabadság tartama alatt követte el, a járásbíróságnak a 6. alatti összbüntetési ítéletben akként kellett volna rendelkeznie, hogy a terhelttel szemben összbüntetésül kiszabott 5 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. A 6. alatti összbüntetési ítéletet hozó bíróság azonban elmulasztotta hatályon kívül helyezni az alapítéleteknek a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseit, és a kiszabott büntetés végrehajtási fokozatáról nem rendelkezett. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság törvényt sértett, amikor az alapítéleteknek a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására, illetve kizárására, továbbá a büntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését elmulasztotta, továbbá amikor az összbüntetési ítéletben a büntetésvégrehajtási fokozatra nem rendelkezett. Ezért az ítéleteknek említett rendelkezéseit a Be. 282. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az 77