Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

iratot kell tekinteni, amelyben a terhelttel szemben a büntető eljárás közkegyelem okából való megszüntetését indítványozta. Ez az álláspont nem helytálló. Ha ugyanis ez indítvány folytán az 1963. április 1. napján hozott, a büntető eljárást közkegyelem címén megszüntető bírósági végzésnek az elévülést félbeszakító hatálya nincs (már idézett BJD 3641., BH 6010.), nyilván még kevésbé lehet ilyen hatása az éppen arra irányuló ügyészi indítványnak, illetve az indítvány bírósághoz érkezésének. Az eljárásnak közkegyelem okából való megszüntetésére vonatkozó ügyészi indítvány — éppen úgy, mint az ilyen értelemben határozó bírósági végzés — nem az elkövető ellen, hanem javára szóló büntető eljárási cselekmény, amely nem az eljárás előbbre vitelét, hanem ellenkezőleg, lezárását (megszüntetését) célozza. C) A 8. alatti határozatban elfoglalt az az álláspont, hogy az 1. alatti ügyben az eljárásnak közkegyelem okából való megszüntetését célzó indítványban a főügyészség a súlyosítás végett bejelentett ügyészi fellebbezési óvást — tartalmában, mintegy hallgatólag — fenntartotta, ez pedig az elévülést mindenképpen félbeszakította (BH 6010.), ugyancsak téves. Abból, hogy a főügyészség az ügyészi fellebbezési óvásra egyáltalán nem nyilatkozott, nem az következik, hogy a fellebbezési óvást fenntartotta, hanem az, hogy a perorvoslatra való nyilatkozattétel tárgytalanná vált az idő közben hatályba lépett közkegyelmi rendelet kötelező rendelkezésére tekintettel. Ezt az álláspontot támasztja alá a 4. alatt közölt az a tény is, hogy amikor a 3. alatti ítéleti rendelkezés folytán az 1. alatti eljárást tovább folytatták, erre úgy került sor, hogy az elsőfokú bíróság a főügyészségnek küldötte meg az iratokat a fellebbezési óvásra történő érdemi nyilatkozattétel végett, és a főügyészség éppen a terhelt vonatkozásában eltérő tartalommal tartotta fenn a fellebbezési óvást. D) A fentiek alapján tehát az állapítható meg, hogy az 1. alatti ügyben az elévülés félbeszakítására alkalmas utolsó büntető eljárási cselekmény az volt, amikor a kerületi bíróság az ügyész 1963. február 18-án érkezett fellebbezési óvása folytán az iratokat nyilatkozattétel, majd a fellebbezési bírósághoz való továbbítás végett a főügyészséghez megküldötte. Ez a rendelkezés 1963. február 20-án kelt, és az elkövető ellen a bűntett miatt foganatosított, az eljárás előbbre vitelét célzó cselekmény volt. Az ezt követő büntető eljárási cselekményeknek viszont (a főügyészség indítványa az eljárás kegyelem okából való megszüntetése iránt; ez indítványnak a másodfokú bírósághoz való érkezése; zárt ülésen az ügyészi indítványnak megfelelően az eljárás megszüntetése) már nem volt az elévülést félbeszakító hatásuk, minthogy nem az elkövető ellen, hanem javára irányultak, nem az ügy előbbre vitelét, hanem éppen lezárását (megszüntetését) célozták. E) Az 1. alatti bűntettel kapcsolatos, az 1963. február 20-tól folyó elévülést nem szakította félbe a 3. alatti ügyben 1965. január 26-án kelt vádirat sem, mely az 1. alatti bűntettre vonatkozó közkegyelem hatály vesztésének megállapítását és a büntető eljárás tovább folytatását célzó indítványt is tartalmazta. A törvény helyes értelmét tükrözi bírói gyakorlat szerint (BH 5403., 72