Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

ott talált Z. J. katonai- szolgálat alól felmentett személyt, akinek a felmentésről hivatalos írása volt, valamint O. J. két kiskorú gyermekét a falun keresztül a csendőrőrs felé kísérték. A vádlott útközben elhatározta, hogy a község lakosainak megfélemlítése céljából agyonlövi Z. J.-t. Ezért felszólította Z. J.-t, hogy szaladjon, és amikor szaladni kezdett — a futásnak azt a látszatot adva, mintha a sértett szökést kísérelt volna meg —, golyószóróból leadott két sorozatlövéssel megölte. A védelem a fellebbezési tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a vádlott cselekménye az 1963. évi 4. sz. tvr. alapján közkegyelem alá esett, és ezért büntethetőséget megszüntető ok folytán az eljárás megszüntetését kérte. A védelmi előterjesztés nem alapos. Az 1963. évi 4. sz. tvr. 6. §-a szerint a kegyelem nem vonatkozik azokra, akik gyilkosságot vagy emberölést követtek el. Ezért az állandó bírósági gyakorlat szerint a kegyelem nem vonatkozik azokra a háborús bűnösökre sem, akik emberölést is elkövettek. A törvényhozónak ilyen szándékát bizonyítja az 1964. évi 27. sz. tvr. is, amely a háborús bűntettek és a miattuk kiszabott egyes büntetések elévülését kizárja. (Legf. Bír. Bf. I. 586/1967. sz.) (5541.) A büntethetőség elévülése 31. § 4692. Kegyelem okából az eljárást feltételesen megszüntető végzés — mint deklaratív jellegű megállapítás — nem értékelhető az elévülést félbeszakító eljárási cselekménynek. A megyei bíróság 1962. március 13. napján kelt ítéletével a vádlottat a BHÖ 121. pontjának (1) bekezdése [1942. évi X. tv. (5) bek.] alá eső befolyással üzérkedés miatt a Btá. (1950. évi II. tv.) 51. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával 600 Ft pénzfőbüntetésre ítélte, és egyben kötelezte 700 Ft vagyoni előny megfizetésére. A vádlott 1960 november havában arra vállalkozott, hogy elintézi T. L. előzetes letartóztatásban levő személy szabadlábra helyezését. A beígért eljárásért két részletben összesen 700 Ft-ot kapott. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője pedig a tényállás téves megállapítása és a bűnösség megállapítása miatt jelentett be fellebbezést. A Legfőbb Ügyészség az iratokat — a Be. 238. §-ának (4) bekezdése értelmében — a fellebbezésekre vonatkozóan előterjesztette és 1962. október 23. napján kelt indítványával 1962. október 24. napján küldötte meg a Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezések elbírálása végett. A Legfelsőbb Bíróság, mivel a perorvoslatok tekintetében a tárgyalási jegyzőkönyv és az írásbeli ügyészi végindítvány között ellentét mutatkozott, az iratokat visszaküldte — a Be. 240. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján — az elsőfokú bírósághoz a jegyzőkönyv kiigazítása és ezt követően az iratoknak a Legfőbb Ügyészségen keresztül történő újbóli felterjesztése végett. 66