Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

ják végre. A felfüggesztett szabadságvesztés azonban ugyanolyan büntetési nem, mint a végrehajtható szabadságvesztés, ezért ahhoz ugyanolyan jogkövetkezmények fűződnek, mint a végrehajtandó szabadságvesztéshez, (így pl. a felfüggesztett szabadságvesztés akkor is alapja a visszaesői minősítésnek, ha a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság nem rendeli el az újabb ügyben, mert pénzbüntetést vagy javító-nevelő munkát szab ki.) De a szabadságvesztés büntetési nemen belül a törvény speciálisan szabályozza a mentesítést arra az esetre, ha a szabadságvesztést próbaidőre felfüggesztették, és a próbaidő eredményesen telt el. E speciális szabály csupán akkor alkalmazható, ha a speciális helyzet fennáll, vagyis amikor tényleg eredményesen telik el a próbaidő. Minden más esetben — ideértve az eredménytelen próbaidőt vagy azt. ha később kiderül, hogy a felfüggesztés a Btk. 70. §-a (5) bekezdésének b) vagy c) pontjában foglalt kizáró ok ellenére történt, és ezért elrendelik a szabadságvesztés végrehajtását — azok a mentesítési szabályok az irányadók, amelyek általában a szabadságvesztésre nézve fennállanak. e) A Btk. 83. §-a (3) bekezdésének jogpolitikai indokoltsága is éppen annak felismerése, hogy olyan személynél, akit már szabadságvesztésre ítéltek, és ennek ellenére később újabb bűntettet követ el, s emiatt ismét szabadságvesztés kiszabása vált szükségessé vele szemben, hosszabb várakozási idő eredményes eltelte alapján szerezhető csak bizonyosság életmódjának kedvező megváltoztatásáról. A szabadságvesztésre történt elítélés utáni újabb — szabadságvesztés kiszabását is maga után vonó — bűnelkövetés ugyanis az elítélt személyének fokozottabb társadalomra veszélyességét jelzi; ezért a társadalom védelme érdekében indokolt, hogy a törvényi vagy a bírósági mentesítés bekövetkezéséhez hosszabb idő teljék el. Mindezekhez képest a törvényességi óvással megtámadott határozatoknak az a jogi álláspontja, hogy a terheltnek az 1—3. alatti elítéltetéseivel kapcsolatos törvényi mentesítése a büntetés kiállásától (1962. február 22.) számított 5 év elteltével, vagyis 1967. február 22-én már bekövetkezett [Btk. 80. § (1) bek. e) pont I. tétel, 83. § (1) bek.] törvénysértő. A törvényi mentesítés ugyanis, minthogy két, egy évet meg nem haladó tartamban kiszabott és végrehajtásában fel nem függesztett szabadságvesztés találkozásáról van szó [Btk. 80. § (1) bek. e) pont II. tétel, 83. § (3) bek.], csak a büntetés kiállásától számított 10 év elteltével, azaz 1972. február 22-én fog bekövetkezni. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 97/ 1969. sz.) (6042.) 4876. Ha a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés várakozási idejének tartama alatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik a terheltet, a próbaidő leteltéig az előző elítélések vonatkozásában nem áll be a mentesítés. A vádlott a két gyermeke részére megítélt havi 320 Ft gyermektartásdíj alapulvételével 1967. július 1. és 1968. december 31. napja közötti időszak alatt 5060 Ft megfizetését mulasztotta el. A munkáitatójának egy ízben sikerült 700 Ft-ot a munkabéréből levonnia, de utána a vádlott nyomban megszüntette a munkaviszonyát és ezt követően csak al211