Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tüzet részben vízzel, részben pedig a kezével elnyomva eloltotta, majd az ajtó előtt levő égő lábtörlőt az udvarra kidobta, és ezzel a tüzet teljes egészében megszüntette. A vádlott miután észlelte hogy a benzin meggyulladt, a helyszínről eltávozott. A vádlott által előidézett tűz — ha időben el nem oltják — alkalmas volt arra, hogy átterjedjen a sértett, de a szomszéd lakására is, hogy a benne levő bútorzatok lángra kapjanak, és a lakások belülről teljesen kiégjenek. Az így megállapított tényállást az elsőfokú bíróság az ügy megfelelő felderítése mellett a bizonyítékok okszerű és kellően megindokolt mérlegelése eredményeként, a bizonyítási anyaggal összhangban, hibátlanul állapította meg. Az ekként irányadó tényállásra figyelemmel a vádlott bűnösségének megállapítása törvényes. Tévedett ellenben a megyei bíróság abban, hogy a vádlott cselekménye csak közveszélyokozásnak minősül. Az indokolásból kitűnően a megyei bíróság az emberölés kísérletét az apa sérelmére — többek között — azért sem látta megállapíthatónak, mert az emberölés — közvetlen életveszély hiányában — még nem vette kezdetét, s a vádlott cselekménye az emberölés véghezvitelére nem is volt alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság nem osztja az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy közvetlen életveszély hiányában az ölési cselekmény nem vette kezdetét, illetve hogy e vádlotti tevékenység az emberölés véghezvitelére alkalmatlan volt. Az elsőfokú bíróság a közvetlen életveszély, tehát a jogtárgy veszélyeztetésének hiányát arra alapította, hogy a terhelt okozta tűz — a benzin kisebb mennyisége miatt — nem volt olyan mérvű, amely a konkrét feltételek mellett (az apa ébrenléte) lehetetlenné tette volna a tűz eloltását, illetve a menekülést. A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott által felhasznált benzin, illetve annak meggyújtása csak akkor idézett volna elő közvetlen életveszélyt, ami egyben az emberölés véghezvitelének megkezdését is jelentette volna, ha a lakásban a tűz egy fél órán át oltás nélkül éghetett volna, amire viszont csak akkor kerülhetett volna sor, ha a vádlott apja alszik, és nem ébred fel. A jogtárgy közvetlen veszélyeztetésének hiányára való utalás téves, a megyei bíróság által megkívánt feltételek megléte pedig nem a bűntett megkezdését, hanem annak befejezettségét eredményezte volna. Az ölési cselekmény esetén a veszély közvetlen, mihelyt a tettes a halál előidézésére alkalmas cselekményt az eredményre is kiterjedő szándékkal megkezdte, illetőleg véghezvitte. A megállapított tényállást alapul véve, a vádlott olyan mérvű tüzet idézett elő, amely alkalmas volt arra, hogy az átterjedjen a sértett, de a szomszéd lakására is, hogy a lakásban levő tárgyak tüzet fogjanak, és ennek eredményeként a lakás kiégése folytán a bent levők életüket veszítsék. A vádlott által előidézett tűz tehát az emberi élet kioltására nemcsak általában, de konkrétan is alkalmas eszköz volt. Ehhez képest pedig a 18