Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani, és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt többszörösen büntetett előéletű. Fiatalkorban javító intézetben volt. 1964. évben rongálás miatt 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre, majd ugyanebben az évben tiltott határátlépés előkészülete miatt ugyancsak 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. 1967. évben lopással elkövetett tulajdon elleni bűntettért 800 Ft pénzbüntetésre ítélték. A próbaidő alatt elkövetett, társadalmi tulajdont károsító lopásért 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság, s elrendelte előző felfüggesztett büntetéseinek a végrehajtását. Szabadságvesztéseit összbüntetésbe foglalták, és a bíróság összebüntetésül 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztést szabott ki. Ezt a büntetését teljesen kitöltve 1968. február 7. napján szabadult büntetéséből. Szabadulását követően a terhelt elhelyezkedett, de két hónap múlva, 1968. április 13. napján önkényesen megszüntette a munkaviszonyát. Május 12. napján egy étterembe betérve a közepes fokúan ittas sértett asztalához ült, akivel beszélgetésbe is elegyedett. A sértett még italt is fizetett a terheltnek. Amikor a sértett fizetett, a terhelt észrevette, hogy nagyobb összegű pénz van nála. A sértett az étteremből eltávozva egyedül betért a Panoráma nevű szórakozó helyre, ahol sört fogyasztott. A terhelt ide is követte, majd az innen távozó sértett után ment. Egy aránylag sötétebb helyen tüzet kért tőle, és amikor az a zsebébe nyúlt, őt ököllel arcul ütötte. A sértett az ütéstől megrogyott, majd menekülni igyekezett. A terhelt üldözőbe vette. Menekülés közben a sértett elesett, majd egy bokorban elbújt. A terhelt rátalált, újból megütötte a sértettet, és pénzét követelte. A sértett a terhelt tettleges bántalmazása és fenyegetésének hatására a zsebeiben levő pénzt összeszedte, és átadta a terheltnek. Ez az összeg 635 Ft volt. A sértett a terhelt bántalmazása folytán 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatva, a terhelt főbüntetését 4 évi szabadságvesztésre leszállította. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság — a járásbírósággal ellentétben — enyhítőként értékelte, hogy a terhelt által okozott kár nem volt jelentős, annak nagy része meg is térült, továbbá hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor még nem volt 24 éves, és ennélfogva nem rendelkezett azzal a higgadt mérlegelő képességgel, mint egy idősebb személy, s így cselekménye tárgyi súlyát nem tudta kellően felmérni. Ezeket az enyhítő körülményeket olyan nyomatékosaknak találta, melyek az enyhítő szakasz [Btk. 68. § (2) bek. b) pont] alkalmazását indokolják. A megyei bíróság az említett körülményeket tévesen értékelte enyhítőként a terhelt javára. A terhelt mint többszörösen visszaeső követte el a cselekményt. A visszaesésnél az elkövető társadalmi veszélyességének a foka kiemelkedő jelentőségű, ehhez képest az objektív tényezők alárendeltebbek. A tárgyi oldalon jelentkező nem jelentős kár nem hagyható ugyan figyelmen kívül, de jelentős súllyal nem értékelhető az elkövető javára. Az adott esetben még azért sem vehető enyhítőként 181