Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

1 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. A 2., a 3. és a 4. alatti ítéletek ellen emelt törvényességi óvásnak a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással adott helyt. A 2. alatti ügyben az ügyészség az 1967. szeptember 30-án kelt vádiratával a terhelt ellen a Btk. 214. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés szerint minősülő közveszélyes munkakerülés miatt emelt vádat, mert 1966. június 2. napjától annak ellenére, hogy azt egészségi ok nem korlátozta, munkát nem vállalt, bejelentett lakásáról eltávozott, és dologtalan munkakerülő életmódot folytatott. Éjszakáit alkalmi szálláshelyeken, a nyári időszakban pedig a szabadban töltötte, létfenntartását kismértékben hozzátartozói támogatásából, nagyobb részt pedig ismeretlen forrásból biztosította. A terhelt ezt az életmódot őrizetbevételéig: 1967. szeptember 18. napjáig folytatta. A 3. alatti ügyben az ügyészség 1967. szeptember 22. napján kelt vádiratával a terhelt ellen a Btk. 275. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, visszaesőként és munkakerülő életmód miatt elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása címén azért emelt vádat, mert a terhelt annak ellenére, hogy őt 1967 márciusában az 1. alatti tartási kötelezettség elmulasztása miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, „sem állandó, sem alkalmi munkát nem vállalt, tartásdíj kötelezettségét továbbra sem teljesítette". A 3. alatti ügyben tartott tárgyaláson — miután a bíróság beszerezte a 2. alatti ügy iratait — az ügyész a vádat annyiban módosította, hogy a terhelt cselekményét — az azonos időre eső munkakerülői életmódja miatt elítélését figyelembe véve — a Btk. 275. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásának minősítette. A bíróság a terhelt bűnösségét e bűntettben állapította meg. A Btk. 275. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott munkakerülő életmód miatt elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása öszszefoglalt bűntett, amelynek társadalomra veszélyességét a törvényhozó a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel való fenyegetettséggel fejezi ki. A törvényhozó azáltal, hogy a szóban forgó esetben — a tartási kötelezettség elmulasztása és a közveszélyes munkakerülés összefoglalásaként — törvényi egységet létesít, nemcsak annak a lehetőségét zárja ki, hogy a bíróság a két találkozó bűntettet halmazatban megállapítva, halmazati büntetést szabjon ki, hanem annak a lehetőségét is, hogy az összefoglalt bűntettben szereplő két cselekmény miatt külön-külön folyjék a büntető eljárás, és a bíróság így állapítsa meg két ítéletben külön-külön az elkövető bűnösségét. Törvényt sértett tehát a bíróság 1967. november 30-án jogerőssé vált ítéletével, amikor a terhelt cselekményét visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásának minősítette, és elmulasztotta azt munkakerülő életmód miatt elkövetettként is minősíteni. De objektíve törvénysértő a bíróság 2. alatti ítélete is — amely a helytelenül ily címen emelt vád alapján —, a terheltet csupán visszaesőként elkövetett közveszélyes munkakerülésben mondta ki bűnösnek, 168