Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

zését indítványozta. A járásbíróság a kény szerel vonó-kezelésre kötelezést azon az alapon mellőzte, hogy a Btk. 88. és 101. §-ai felsorolják a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedéseket, ezek között a kényszerelvonó-kezelés nem szerepel, ezért a fiatalkorúakkal szemben a kényszerelvonó-kezelésre való kötelezésnek nincs törvényes alapja. A megyei bíróság az ügyész által a kényszerelvonó-kezelésre kötelezés mellőzése miatt bejelentett fellebbezési óvást elutasította. Álláspontját lényegileg a járásbíróság ítéletében foglaltakkal egyezően indokolta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy ellentétes jogértelmezés esetén a Btk. VI. Fejezetében indokolatlan lett volna azoknak a büntetéseknek, valamint nevelő- és gyógyintézkedéseknek ismételt felsorolása, amelyek a felnőtt korúakra vonatkozó rendelkezésekkel azonosak. A járásbíróság mint fiatalkorúak bíróságának ítélete és a megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első- és másodfokú bíróság határozatainak ama rendelkezése, amelyben a kényszerelvonó-kezelésre kötelezést mellőzte, törvénysértő. A Btk. 85. §-ának (2) bekezdése értelmében az I—V. Fejezetben foglalt rendelkezéseket a fiatalkorúra a jelen Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez a jogszabályi rendelkezés tehát azt jelenti, hogy a fiatalkorúak ellen indított eljárásban is a felnőtt korúakra vonatkozó anyagi büntető rendelkezéseket kell alkalmazni, és a VI. Fejezetben foglalt különleges rendelkezések alkalmazására csak az esetben kerülhet sor, ha azok az általános rendelkezésektől eltérnek. A Btk. miniszteri indokolása is utal arra, hogy a Btk. 85. §-ának (2) bekezdése azt az elvi állásfoglalást tartalmazza, mely szerint a bűntettet elkövető fiatalkorúakra is a büntetőjog általános elvei és szabályai irányadók. A fiatalkorú bűntettesek ügyeinek elbírálásánál tehát az általános büntetőjogi elvek érvényesülnek. A külön szabályok értelme és rendeltetése nem a felnőtt korúakra vonatkozó anyagi büntetőjogtól való elszakadás, hanem az általános büntetőjogi szabályok maradéktalan érvényesítése azoknak a körülményeknek a figyelembevételével, amelyek a fiatalkorúak társadalmi helyzetét, értelmi-pszichikai sajátosságait jellemzik. A Btk. 60—63. §-ai tartalmukban és irányukban nem azt a kört rendezik, mint a Btk. 88. és 101. §-ai. A Btk. 88. és 101. §-ában foglalt nevelő, illetve gyógyító intézkedések tehát — a fiatalkorúakkal szemben való alkalmazásuk szempontjából — nem lépnek a Btk. 60—63. §-ai helyébe. Ebből következik, hogy a Btk. 62. §-ában szabályozott kényszerelvonó-kezelés tekintetében a VI. Fejezet eltérő rendelkezést nem tartalmaz, így a Btk. 62. §-a a fiatalkorúakkal szemben is alkalmazható. Az első- és másodfokú bíróság álláspontjának következetes keresztülvitele esetén fiatalkorúakkal szemben a Btk. 63. §-ában foglalt elkobzás sem lenne alkalmazható, mert a Btk. 88., 92. és 101. §-ai a büntetések, illetve az intézkedések között az elkobzást nem említik. A terheltet a szakmunkásképző intézetből túlzott alkoholfogyasztása miatt bocsátották el. Két esetben is önként jelentkezett alkoholelvonó kúrára, azt azonban önkényesen abbahagyta. Az eljárás megindulásáig rendszeresen fogyasztott alkoholt. A cselekmény elkövetésekor is ittas állapotban volt. A cselekmény elkövetése mértéktelen alkoholfogyasz132