Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

elkövetés körülményeire, indítékaira, az okozott sérelemre, illetve kárra, valamint annak jóvátételére irányuló törekvésre figyelemmel — olyan csekély tárgyi súlyú, hogy a legenyhébb büntetés alkalmazása is szükségtelen. Az adott esetben azonban a terhelt előélete olyan, ami a személyének kiemelkedő fokú társadalomra veszélyességét tükrözi. A terhelt előzően már öt esetben volt büntetve, ebből négy esetben vagyon elleni bűntett miatt. Legutóbb visszaesőként és bűnszövetségben elkövetett lopásért hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélték, és ez sem érte el nála a kellő hatást. A többszörösen visszaeső terhelt személy társadalomra veszélyességének a foka tehát olyan kiemelkedő jelentőségű, hogy már ez kizárttá teszi a Btk. 60. §-a szerinti figyelmeztetés alkalmazását, és vele szemben büntetés kiszabása mutatkozik szükségesnek. Az a körülmény, hogy az okozott kár csekély összegű, és annak megfizetésére a terhelt komoly ígéretet tett, nem nyújt alapot a figyelmeztetés alkalmazására a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséért már többször büntetett terhelttel szemben — a kár csekély volta csupán a büntetés kiszabásánál értékelhető. Egyébként a terheltnek a kár megtérítésére tett ígérete nem is volt komoly, a szövetkezet kárát ez ideig sem térítette meg, sőt az rajta be sem hajtható. Törvényt sértett tehát a járásbíróság azáltal, hogy a Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelvében foglaltakat figyelmen kívül hagyva, túlzottan előtérbe helyezte a cselekmény kisebb tárgyi súlyát, tehát az objektív tényezőt, míg a terhelt kiemelkedő személyi társadalmi veszélyességét — amit sorozatos előző elítélései tükröznek — teljesen értékelés nélkül hagyta, és a terheltet a Btk. 60. §-a szerinti figyelmeztetésben részesítette, holott ennek törvényi előfeltételei nem forogtak fenn. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság végzésének az eljárást megszüntető és figyelmeztetést alkalmazó rendelkezése törvénysértő. Ezért az említett végzést e részében hatályon kívül helyezte, a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 293. §-a alá eső, a Btk. 295. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalásban, és ezért őt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte (Legf. Bír. B. törv. IV. 237/ 1968. sz.) (5820.) 4756. Figyelmeztetésnek tárgyaláson való alkalmazása esetén a terhelt egyben kény szer elvonó-kezelésre is kötelezhető. A járásbíróság előkészítő ülésen hozott végzésével a terhelttel szemben éjjel elkövetett magánlaksértés miatt indított büntetőeljárást megszüntette [Be. 179. § (1) bek. h) pont], és a terheltet figyelmeztetésben részesítette (Btk. 60. §). Egyúttal kényszerelvonó-kezelésre kötelezte a terheltet, melyet a megyei tanács kórházának járóbeteg szakrendelésén rendelt végrehajtani. A tényállás lényege szerint a többszörösen büntetett előéletű terhelt rendszeresen fogyaszt nagyobb mennyiségű szeszes italt, az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény szerint idült alkoholista. A vádbeli napon is lerészegedett, és ilyen állapotban éjjel, a nyitott ablakon bement a sértett lakásába, ahol elaludt. 121