Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

javító-nevelő munkát munkahelyén, a t.-i pénzügyőri szakasznál kell letöltenie. A t.-i járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 42. §-a szerint a javító-nevelő munka minden munkaviszonyban álló dolgozóval szemben alkalmazható. Az a körülmény, hogy a törvény elvileg minden munkaviszonyban álló dolgozóval szemben a javító-nevelő munka kiszabását lehetővé teszi, nem jelenti azt, hogy a bíróság mellőzze snnak vizsgálatát, hogy az adott esetben a büntetés célja javító-nevelő munka alkalmazásával elérhető-e. Vannak ugyanis olyan esetek, amikor az elvégzendő munka jellegéből, a munkavállalásra vonatkozó szabályokból, erkölcsi vagy egyéb okból a javító-nevelő munkával a büntetés célja nem érhető el. A terhelttel szemben — állására, illetve az állásával kapcsolatosan előírt munkafeltételekre tekintettel — pénzügyőri minőségben a javítónevelő munkára való ítélés nem szolgálhatja megfelelően a büntetés célját. Törvénysértéssel helyezkedett tehát a járásbíróság arra az álláspontra, hogy a terhelt jelenlegi munkahelyén és beosztásában javító-nevelő munkára ítélhető. (Legf. Bír. B. törv. V. 1532/1965. sz.) (4846.) 3669. Nyugdíjas vagy munkaképtelen személy javító-nevelő munkára nem ítélhető. Javító-nevelő munka kiszabása előtt a bíróság vizsgálni köteles, hogy a büntetés végrehajtásának feltételei adva vannak-e. A járásbíróság a terheltet közokirathamisítás és kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés miatt 10%-os munkabércsökkentés mellett végzendő 8 hónapi javító-nevelő munkára kötelezte. A terhelt a javító-nevelő munkát a m.-i kötöttárugyárban volt köteles letölteni. — Az ítélet 1966. június 30. napján jogerőre emelkedett. A javító-nevelő munka foganatba vételére nem kerülhetett sor, mert a terhelt munkaviszonya nyugdíjazása folytán még 1966. március 31. napján megszűnt. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet ellen emelt törvény est égi óvást alaposnak találta. — A járásbíróság ítélete megalapozatlan, mert az ügy nincs kellően felderítve. A javító-nevelő munka kiszabása előtt a bíróság vizsgálni köteles, hogy a büntetés végrehajtásának feltételei adva vannak-e. Minden ityen esetben tisztázni kell, hogy a terhelt munkaviszonyban áll-e, hol és milyen munkakörben dolgozik, illetve ha nem áll munkaviszonyban, van-e olyan vállalat, ahol a javító-nevelő munka a 7/1962. (VI. 28.) IM számú rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében és a 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt feltételek mellett végrehajtható. A javító-nevelő munka jellegéből következik továbbá, hogy a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, vajon a terhelt személyes körülményei lehetővé teszik-e a javító-nevelő munka végrehajtását. így nyilvánvaló, hogy nem ítélhető javító-nevelő munkára a munkaképtelen vagy a nyugdíjas személy, de az sem, akivel szemben a várható közeli nyugdíjazása miatt nem lesz a javító-nevelő munka végrehajtható. A terhelt már az ítélethozatal időpontjában jóval túlhaladta az öreg6 Büntetőjogi Döntvénytár 81