Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

3647. Törvénysértő az összbüntetési ítéletek olyan rendelkezése, hogy a büntetés végrehajtási fokozata tekintetében a megyei bíróság kijelölt bírája fog határozni. 1. B. A. terheltet a 1-i járásbíróság 1966. december 5. napján kelt ítéletével visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt — a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata értelmében feltételes szabadságra nem bocsátható. Védelmi fellebbezés folytán a megyei bíróság 1967. február 3. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a szabadságvesztés mértékét 2 hónapra leszállította. 2. A cs-i járásbíróság 1967. február 8. napján kelt — és nyomban jogerőre emelkedett — ítéletével súlyos testi sértés miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. 3. A cs-i járásbíróság 1967. március 28. napján kelt — és 1967. április 15. napján jogerőre emelkedett — ítéletével az 1. és 2. alatti büntetéseket összbüntetésbe foglalva, a terhelttel szemben 7 hónapi szabadságvesztést állapított meg. Kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben akként rendelkezett, hogy a büntetési fokozat tárgyában a megyei bíróság kijelölt bírája határoz. Ezt a rendelkezést azzal indokolta, hogy az „1966. évi 20. sz. tvr. és az ennek alapján meghozott 450. számú kollégiumi állásfoglalás nem rendelkezik arról, hogy amennyiben az alapítéletek 1966. március 1. napja előtt jogerőre emelkedtek, akkor melyik bíróság határoz a büntetési fokozat tárgyában". Az ítéletnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozata felől rendelkező része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk.-nak az 1966. évi 20. sz. tvr. 1. §-ával módosított 38. §-a (2) bekezdése értelmében ugyanis a bíróság ítéletében rendelkezik a szabadságvesztés végrehajtási fokozata tárgyában. Ez a rendelkezés az összbüntetést kiszabó bíróság ítéletére is vonatkozik, miként ezt a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 450. számú állásfoglalása V. pontjában kifejezésre is juttattja. Törvényt sértett tehát a cs-i járásbíróság, amikor a szóban forgó rendelkezést a megyei bíróság kijelölt bírájára bízta. Az összbüntetési ítélet meghozatalának időpontjában a szabadságvesztés végrehajtási fokozata felől rendelkező új jogszabály, a Btk.-nak az 1966. évi 20. sz. tvrtel módosított 38. §-a (2) bekezdése már hatályban volt. Ezért — helyes jogszabály értelmezés mellett — az összbüntetés tárgyában eljárt bíróságnak a szabadságvesztés végrehajtási fokozata tekintetében annak szem előtt tartásával kellett volna rendelkeznie, mintha a végrehajtási fokozat megállapítása az alapügyekben eljárt bíróságok részéről a módosított Btk. 38/A—38/D. §-ai figyelembevételével megtörtént volna. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a cs-i járásbíróság összbüntetési ítélete a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezés elmulasztása miatt törvénysértő. Ezért az említett ítéletet annak megállapításával egészítette ki, hogy a terhelt szabadságvesztését a Btk. 38/A. §-ának a) pontja értelmében 71