Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

helyezni, és ezt követően az összbüntetés egész terjedelmére egységesen kell alkalmazni a Btk. 38., 38/A—D. §-aiban foglalt rendelkezéseket. Amennyiben az összbüntetésbe foglalás alapjául szolgáló ítéletek a szabadságvesztés végrehajtásának módja tekintetében egymástól eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, úgy az összbüntetést kiszabó ítéletben a bíróság az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés egész terjedelmére nézve ezek közül a legszigorúbb fokozatot rendeli alkalmazni. Az egyes végrehajtási fokozatok szigorúságát az egymáshoz való viszonylatukban a Btk. módosított 38. §-ának (1) bekezdésében foglalt sorrend adja meg. Az összbüntetést kiszabó bíróság az alapítéletet hozó bíróságnak a Btk. 38. §-ával kapcsolatos döntését érdemben nem vizsgálhatja felül, annak megállapításához kötve van. Amennyiben valamelyik alapítéletnek a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezt csak törvényességi óvás útján lehet orvosolni. Az összbüntetést kiszabó bíróság az alapügyekben eljáró bíróságoknak az e vonatkozásban hozott ítéleti rendelkezésétől a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozással sem térhet el. A Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt esetben (quasi halmazat) a szabadságvesztés fokozatát úgy kell meghatározni, mintha valamennyi bűntettet egy eljárásban bírálták volna el és azokra halmazati büntetést szabtak volna ki. Amennyiben a terhelttel szemben az összbüntetésbe foglalás folytán kiszabott szabadságvesztés a három évet meghaladja, ezt csak akkor lehet börtönben végrehajtani rendelni, ha a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt quasi halmazat esete áll fenn, vagy ha — a kifejtettek szerint — az alapítéletek valamelyike ilyen végrehajtási módot jelölt ki. Ha ugyanis a terheltet két vagy több esetben ítélték el szándékos bűntett miatt szabadságvesztésre, ilyenkor a Btk. 38/B. §-ának a) pontja alapján már az egyik alapítéletben kellett a börtönben való végrehajtást elrendelni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a terheltet egy ízben ítélték el szándékos bűntett miatt három évet meghaladó szabadságvesztésre, amikor is a Btk. 38/B. §-ának c) pontja alapján kellett a szabadságvesztésnek börtönben való végrehajtását elrendelni. Amikor a törvény a Btk. 38/B. §-ának c) pontjában szándékos bűntettre utal, kizárja azt is, hogy a három évet meghaladó tartamú összbüntetés börtönben legyen végrehajtandó, ha ezt a tartamot az összbüntetés a gondatlanul elkövetett bűntett miatt alkalmazott szabadságvesztés mértéke folytán haladná meg. Az összbüntetés három évet meghaladó tartama egymagában ilyen esetben sem eredményezheti annak börtönben történő végrehajtásának elrendelését. A szabadságvesztésnek és a javító-nevelő munkának összbüntetésbe foglalása esetén a fenti elvek nem alkalmazhatók. A Btk. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést az összbüntetésbe foglalás szempontjából kell úgy tekinteni, mintha eredetileg is szabadságvesztést szabtak volna ki. Ebből viszont következik, hogy egyéb vonatkozásban a javító-nevelő munka szabadságvesztésnek nem tekinthető. Ehhez képest a szabadságvesztés és a javító-nevelő munka összbün5" 67