Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

volt, annak a kilincsét is letörte. Amikor ezt a házmesterné észlelte, a vádlottat a ház elhagyására szólította fel, s mivel nevezettnek a vádlott azt mondta, hogy a „művésznőt" keresi, közölte a vádlottal, hogy a házban művésznő nem lakik. A vádlott kijelentette, hogy addig nem megy el, míg minden nőnek el nem vágja a gégéjét. Meg is ragadta a házfelügyelőnő ruháját, és őt rázni kezdte. A házban lakók segítségével sikerült a garázda vádlottat az udvarból eltávolítani. Miután a vádlott kiment a házból, az utcán elővette a zsebkését és azt az utána becsukott kapuba szurkálta. Ezután a vádlott a szomszédos ház elé ment. A házmester a házból távozó házaspárral a kapuban állt. A vádlott a házba be akart menni, mire a házfelügyelő megkérdezte tőle, hogy kit keres. A vádlott elővette zsebkését és kijelentette, hogy addig nem megy be a házba, amíg a házfelügyelőtől búcsúzó asszony nyakát el nem vágja. Amikor ezek után felszólították, hogy a kését tegye el és távozzék, a vádlott az asszony felé szúrt. A szúrás azonban nem érte az aszszonyt, mivel férje a vádlott felé rúgott. A vádlott nagy erővel a közvetlen közelben álló férj — ez ügy sértettje — mellkasának a bal oldalába szúrt, majd futva menekült a kapuból. Menekülés közben a szolgálatot teljesítő rendőrök fogták el, bevitték a főkapitányságra, majd a kerületi rendőrkapitányságra szállították. Ekkor a vádlott már nagyon ittas volt, átmenet nélkül összeesett. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés érvelésének lényege, hogy az elsőfokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét alap nélkül mellőzte annak megállapításánál, hogy a vádlott cselekményét a kóros részegség állapotában, tehát a beszámítási képességet kizáró tudatzavarban követte-e el, vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság a védelem álláspontját nem tette magáévá. — E védelmi érveléssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utalt arra, hogy a meghallgatott elmeorvosszakértőknek a tárgyaláson is fenntartott írásbeli elmeorvosszakértői véleménye szerint a vádlott nem elmebeteg és gyengeelméjűnek sem tekinthető E szakértők vizsgálatuk során elmebetegségre, elmegyengeségre, vagy szervi, idegrendszeri károsodásra utaló tüneteket a vádlottnál nem találtak. A vádlott a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett olyan elmebetegségben, elmegyengeségben, amely képtelenné tette volna cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Az iratok közt elfekvő vérvételi, valamint véralkoholvizsgálati jegyzőkönyvből — a szakértők szerint — arra lehet következtetni, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor súlyos fokban alkoholosán befolyásolt állapotban lehetett, erre utal egyébként a cselekményre való emlékezés hiánya — amit orvosi szempontból elfogadnak —, valamint a cselekmény lényegében motiválatlan volta. A szakértők azonban a cselekmény elkövetésének a körülményeiből, az előzmény adataiból egyaránt a kóros részegség fennállásának a lehetőségét teljes biztonsággal kizárták. Véleményük szerint, elmeorvosi szempontból, korlátozó tényezőre utaló adatok nem merültek fel. Amint az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményéből kitű38