Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eHiltásra, 1948-ban folytatólagosan elkövetett izgatás miatt 2 évi szabadságvesztésre, továbbá 5 évre a közügyektől eltiltásra és vagyona egyötöd részének elkobozására ítélte. Büntetését 1950. március 14-én kitöltötte. Az elítélt 1965. május 14-én kére]met nyújtott be a megyei bírósághoz a bírósági mentesítése tárgyában. A megyei bíróság a kérelmet elutasította, mert a kérelmezőt nem találta a mentesítésre érdemesnek. — A kérelmezőnek a megyei bíróság végzése ellen bejelentett fellebbezése alapos. A megyei bíróság a kérelem elutasítását azzal indokolta, hogy a kérelmező a szabadságvesztésének letöltése után dolgos, becsületes életmódot folytatott ugyan, azonban tőle — a kérelmezőtől — a társadalom ennél sokkal többet vár ahhoz, hogy érdemessége a mentesítést illetően megállapítható legyen. — A megyei bíróságnak ez az okfejtése alapvetően téves. A Btk. 81. §-a (2) bekezdése szerint az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a főbüntetés kiállása óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy — amennyiben erre módja van — jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet. Az érdemesség megítélésénél a vizsgálódás alapjául tehát a kérelmezőnek a termelésben végzett munkája, családi élete, munkatársaihoz való viszonya, egyéb magatartása, továbbá — amennyiben a szüksége felmerült és módja is volt rá — a cselekményével okozott sérelem jóvátételére irányuló törekvése szolgál. Ha a kérelmezőnek, a körülményeiből adódóan, nem volt módja és lehetősége, hogy — a társadalmi megítéléssel is egyező — becsületes munkán felül, az átlagot meghaladóan kiemelkedő magatartást tanúsítson, akkor a mentesítésre irányuló érdemesség elbírálásánál sem lehet többet megkívánni, mint a kifogástalan életvitelt. Ez vonatkozik a Btk. 81. §-a (3) bekezdésének második fordulatára is, mely szerint vizsgálni kell: jóvátette-e a kérelmező a cselekményével okozott sérelmet. A törvényben írt sérelem természetesen nemcsak anyagi károkozást jelenthet, hanem egyéb, az adott törvényi tényállásban meghatározott, a szocialista társadalom más jellegű érdekeinek a sérelmeit is felölelheti. Így például politikai bűntetteknél, ahol a jogsérelem a társadalom politikai viszonyait sérti vagy veszélyezteti, az érdemesség vizsgálata az okozott sérelem jóvátétele vonatkozásában sem terjedhet túl azon a mértéken, amely azt vizsgálja, hogy a kérelmezőnek a cselekmény elkövetésétől a mentesítésig tanúsított magatartása tartalmaz-e elegendő adatot annak megállapítására, hogy a bűntett elkövetését megbánta-e és az adott lehetőségein belül nyújtott jó munkájával igyekezett-e a társadalom törvényes rendjéhez igazodni, abba beilleszkedni. Ezek egységes értékelése vezethet a mentesítéssel kapcsolatos érdemesség vagy érdemtelenség megállapításához. Az eljárás adatai azt igazolták, hogy a kérelmező a büntetésének kiállása óta kifogás alá nem eső, dolgos életmódot folytatott, becsületes állampolgár módjára élt. Az érdemesség megállapításához adott esetben a törvény ennél többet nem kíván meg. 173