Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

büntetéséből 2 hónapi szabadságvesztés — egyelőre — letöltetlenül maradt. 4. A terhelt a feltételes szabadság tartama alatt nem tett eleget tar­tási kötelezettségének, ezért a járásbíróság az 1965. október 26-án jog­erőre emelkedett ítéletével tartási kötelezettség visszaesőként elmulasz­tása miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyben a feltételes sza­badságát megszüntette, és megállapította, hogy a büntetéséből felté­teles szabadságra nem bocsátható. 5. A járásbíróság az 1965. december 22-én hozott ítéletével a bün­tetés kiszabására vonatkozó részükben hatályon kívül helyezte az 1., 2., 3. és 4. alatti ítéleteket, és a terheltet — az 1., 2. és 4. alatti alap­ítéletekben kiszabott 3, 6, illetve 7 hónapi szabadságvesztések alapul vételével — összbüntetésül 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1966. február 28-án kelt íté­letével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy az összbünte­tést 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésre leszállította. Az összbüntetés tartamát a korábbi — 3. alatt megjelölt — 8 hónapi összbüntetés és az újabb — 4. alatti 7 hónapi szabadságvesztés alapul vételével állapította meg. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság összbüntetést megállapító — 5. alatti — ítélete ellen az elítélt terhére emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint alaposnak találta. Az adott esetben az eljárt bíróságok a terhelt büntetéseit — helye­sen — a Btk. 73. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával foglalták össz­büntetésbe. Az összbüntetésbe foglalás célja ebben az esetben annak a hátránynak a kiküszöbölése, amely több büntetésnek egyhuzamban való töltése folytán éri az elítéltet. A Btk. 73. §-ának (2) bekezdése szerint az összbüntetés mértékét az egyes ítéletekben kiszabott büntetések alapul vételével kell megálla­pítani. Ebből a törvényi rendelkezésből, valamint az összbüntetés ki­szabásánál irányadó elvekből következik, hogy az összbüntetés kisza­básánál mindazokra az alapítéletekre, amelyekre nézve az összbünte­tésbe foglalás törvényi előfeltételei fennállanak, vissza kell térni akkor is, ha a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak. A valamennyi büntetést felölelő összbüntetést ebben az eset­ben is az egyes ítéletekben eredetileg kiszabott büntetések alapul véte­lével kell megállapítani. Ettől eltérően csak abban — a jelen ügyben fenn nem álló — eset­ben kell eljárni, amikor a több különböző ítélettel kiszabott büntetést a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával foglalták — ún. quasi halmazati — összbüntetésbe. Minthogy ugyanis a quasi halmazati bün­tetés az ítélkezési gyakorlat szerint egyszeri elítélésnek tekintendő: a quasi halmazati összbüntetés alapját alkotó eredeti ítéletekre csak ak­kor lehet visszatérni újabb összbüntetés kiszabása esetén, ha az újabb elítélés olyan cselekmény miatt történt, amelynek elkövetési ideje az előző összbüntetés alapját alkotó ítéletek jogerőre emelkedését meg­előző időre esik. Ha azonban az előző — quasi halmazati büntetésül kiszabott — összbüntetéssel az újabb elítélés nincs ilyen halmazati 166

Next

/
Thumbnails
Contents