Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

az összbüntetésnek börtönben való végrehajtását rendelte el [Btk. 38/B. § a) pont, 450. sz. büntető kollégiumi állásfoglalás]. (Legf. Bír. B. törv. eln. tan. 451/1967. sz.) (5446.) 3797. Az összbüntetésbe foglalás nem vezethet olyan eredményre, hogy az újabb elítélés folytán az előző összbüntetésnél alacsonyabb tartamú összbüntetés kerüljön kiszabásra. A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta a törvényességi óvást, amelyet azért emeltek, mert az összbüntetési ügyben eljárt bíróságok nem az alapítéletekre visszatérve szabták ki az összbüntetést, továbbá az összbüntetés tartamát túlzottan alacsony mértékben állapították meg. Indokolásában kifejtette az alábbiakat: Az összbüntetés mértékét — a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése értelmében — az egyes ítéletekben kiszabott büntetések alapulvételével kell megállapítani. Ebből a törvényi rendelkezésből, valamint az összbüntetés kiszabásánál irányadó elvekből következik, hogy az összbüntetésbe foglalásnál, illetve az összbüntetés kiszabásánál mindazokra az alapítéletekre, amelyekre nézve az összbüntetés kiszabásának törvényi előfeltételei fennállanak, vissza kell térni még akkor is, ha a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak. A valamennyi büntetést felölelő összbüntetést ebben az esetben is az egyes eredetileg kiszabott büntetések figyelembevételével kell megállapítani. Amikor a több különböző ítélettel kiszabott büntetést a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával foglalták összbüntetésbe, ebben az esetben az összbüntetés ,,quasi halmazati" büntetésül jelentkezik (Btk. 66. §). Az ilyen büntetés pedig — az ítélkezési gyakorlat szerint — egyszeri elítélésnek tekintendő. Ebből következik, hogy az ilyen quasi halmazati összbüntetés alapját alkotó eredeti ítéletekre csak akkor lehet visszatérni újabb összbüntetés kiszabása esetén, ha az újabb elítélés olyan cselekmény miatt történt, amelynek elkövetési ideje az előző, összbüntetésbe foglalt alapítéletek jogerőre emelkedését megelőző időre esik [Btk. 73. § (2) és (3) bek., Btk. 66. § és BK 446. sz. állásfoglalás I. pontja, valamint az ahhoz fűzött indokolás ad I. 1. és 2. pontja]. Az utolsó összbüntetési ügyben eljárt bíróságok, különösen pedig a másodfokú bíróság alapvetően tévesen értelmezte a fentebb kifejtetteket, amikor azzal a megokolással mellőzte az előző összbüntetési ítélet alapítéleteire való visszatérését, hogy a terhelt az előző összbüntetési ítélet jogerőre emelkedése után követte el azt a cselekményét, amelyért újból szabadságvesztésre ítélték, tehát az előző összbüntetés és az újabb elítélés nincs quasi halmazati viszonyban s ez okból nem kell visszatérni az előző összbüntetési ítélet alapítéleteire. A kifejtettek szerint ugyanis az alól az általános elv alól, amely szerint az összbüntetésbe foglalásnál az egyes ítéletekben eredetileg kiszabott büntetések alapulvételével kell az összbüntetést megállapítani még akkor is, ha a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak — kizárólag és egyedül az az eset kivétel, amikor az előző összbüntetés — a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával — quasi halmazati büntetésül szabták ki, és ezzel az újabb elítélés nincs ilyen quasi halmazati viszonyban. Csupán ebben a kivételes esetben 162