Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Az elítélt feltételes szabadságot és egy más ügyben kiszabott szabadságvesztést egyidejűleg nem tölthet. Ha tehát a feltételes szabadság ideje alatt más ügyben kiszabott szabadságvesztést vesznek foganatba, ez a feltételes szabadság megszakítását eredményezi, és egyben szükségessé teszi ennek a szabadságvesztésnek összbüntetésbe foglalását azzal a szabadságvesztéssel, amelyből az elítélt feltételes szabadságra került. Az adott esetben a terhelt az 1. alatti szabadságvesztésből 1966. április 15-én feltételes szabadságra került, amely 1966. június 15-én járt volna le, a 2. alatti ügyben pedig a feltételes szabadságra bocsátás előtt elkövetett bűntett miatt ítélték 7 hónapi szabadságvesztésre, amelynek végrehajtását 1966. május 4-én, tehát a feltételes szabadság ideje alatt vették foganatba. Ehhez képest pedig az ismertetett kollégiumi állásfoglalásban kifejtettek szerint az összbüntetésbe foglalás előfeltételei fennállnak, annak megtagadása törvénysértéssel történt. (Legf. Bír. B. törv. 831/1966. sz.) (5093.) 3793. Az összbüntetésbe foglalás törvényi előfeltételeinek kérdése, ha a terheltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt ítélték szabadságvesztésre, a feltételes szabadságot pedig megszüntették. A járásbíróság a hivatalból folyamatba tett összbüntetési eljárás során meghozott végzésében az ott felsorolt büntetések összbüntetésbe foglalását „mellőzte". Ennek indoka az volt, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt a terheltet utóbb elítélték, a korábban kiszabott szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás tartama alatt követte el, ebben az esetben pedig a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 405. sz. állásfoglalása szerint a két szabadságvesztést nem lehet összbüntetésbe foglalni. E végzés ellen az elítélt fellebbezést jelentett be. Az elsőfokú bíróság végzésében elfoglalt álláspont nem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság 405. számú kollégiumi állásfoglalása szerint, ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntettért újból szabadságvesztésre ítélik, a két szabadságvesztést nem lehet ugyan összbüntetésbe foglalni, de ez a tilalom — miként a bírói gyakorlat kifejtette (BJD 2666., BH 3799. sz.) — csak akkor érvényes, ha a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye az összbüntetésbe foglalandó egyik ítélettel kapcsolatban fennáll. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának újabb — 446. számú — állásfoglalása a következőképpen szövegezi meg a 405. számú állásfoglalásban lerögzített jogelvet: „Amikor az elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntettért ítélték el újabb szabadságvesztésre és egyben feltételes szabadságát is megszüntették, de az újabb büntetésre nézve a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből nem zárták ki, ebben az esetben a két szabadságvesztést nem lehet összbüntetésbe foglalni." Minthogy pedig az adott esetben a terheltnek a korábbi szabadságvesztésével kapcsolatos feltételes szabadságát megszüntették, az utóbbi szabadságvesztés tekintetében pedig kizárták a feltételes szabadságra 156