Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

ban a kerékpárt szétszerelte, és szétszedett állapotban elrejtette. Az eljárás során a sértett 500 Ft-os kára megtérült. A járásbíróság a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként a terhelt beismerő vallomását, megbánó magatartását vette figyelembe, súlyosítóként pedig többszörösen büntetett előéletét. A büntetést a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel szabta ki. A megyei bíróság kölcsönös fellebbezés folytán 1965. december 8. napján bírálta felül a járásbíróság ítéletét, és azt annyiban változtatta meg, hogy a terheltet mellékbüntetésül a közügyektől 3 évre eltiltotta. A megyei bíróság a büntetés mértékének felülvizsgálatánál észlelte, hogy a terhelt már többször került összeütközésbe a törvénnyel, szándékos bűntett miatt több ízben volt elítélve, és megállapította, hogy a terhelttel szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. A lopott dolog értéke azonban nem jelentős, a terhelt a cselekmény elkövetését beismerte, a sértett kára megtérült. Ezekre a körülményekre tekintettel — figyelemmel arra is, hogy a terhelt nős, egy gyermek eltartásáról köteles gondoskodni - a megyei bíróság is indokoltnak találta a büntetés kiszabásánál a Btk. 68. § (2) bekezdése c) pontjának alkalmazását. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a terhelt beismerő vallomásának és megbánó magatartásának, amikor a büntetést az enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki. A terhelt esetében az említett körülmények súlytalanok, mivel a korábbi eljárásokban is általában beismerte cselekményeit és hasonló megbánást mutatott, azonban ennek ellenére bűncselekmények sorozatát követte el. A terheltet lopás miatt 7 esetben ítélte el a bíróság, ebből fiatalkorban elkövetett bűntettek miatt 3 esetben, felnőtt korban pedig 4 alkalommal. A terhelt tehát többszörösen visszaeső volt, amikor a törvényességi óvással megtámadott ítéletben elbírált cselekményét elkövette. Ezt a körülményt mind a járásbíróság, mind pedig a megyei bíróság is észlelte, azonban az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a többszörös visszaesőkkel szemben a törvény szigorának még fokozottabban kell érvényesülnie. A megyei bíróság ítélete a járásbíróság büntetést kiszabó rendelkezéseit elemezve helyesen foglalkozott a terhelt alanyi bűnösségével, a személyében mutatkozó rendkívül nagyfokú társadalomra veszélyességgel, sőt arra is utalt, hogy 2 év az alsó határ a büntetés mértékének a megállapításánál. Ennek ellenére azonban a cselekmény kisebb tárgyi súlyára figyelemmel indokoltnak találta a Btk. 68. §-a (2) bekezdése c) pontjának az alkalmazását. A büntetés mértékének megállapításánál az ügyben eljárt bíróságok azt sem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy a terhelt több esetben lopott kerékpárt. 1958-ban például 11 kerékpár ellopásáért ítélték el 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, 1962. május 8-án pedig egy motorkerékpárt lopott; az óvással megtámadott ügyben szintén lopás miatt ítélték el, tehát speciális visszaeső. Visszaesésnél — különösen a konkrét esetben, amikor többszörösen visszaeső és speciális visszaeső a terhelt — az elkövető társadalomra veszélyességének a foka olyan kiemelkedő je132