Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

dődött, többen körülfogták a vádlottat, és igyekeztek visszatartani. Beavatkozott az eseménybe a mozi üzemvezetője is, akivel a vádlott dulakodni kezdett. A dulakodást még mindig folytató vádlottat az időközben a helyszínre érkező N. M. rendőr-őrmester a rendzavarás abbahagyására szólította fel. A vádlott ennek nem engedelmeskedett, hanem az intézkedő rendőrrel szemben is támadóan lépett fel. Azt először sértegette, majd meg is ütötte. A vádlott további rendzavarását a jelenlevők fellépése akadályozta meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét a hivatalos személy elleni erőszakkal halmazatban garázdaságként is minősítette. Az irányadó tényállás szerint a vádlott kétségtelenül olyan magatartást tanúsított, amely nyilvános helyen megbotránkozást, riadalmat keltett. Ez a tevékenysége a mozi előterében való megjelenésétől egészen a rendőr bántalmazása után történt megfékezéséig folyamatos volt. Eközben került tehát sor arra, hogy a vádlott a vele szemben jogszerűen intézkedő rendőr sérelmére elkövette a hivatalos személy elleni erőszakot. Folyamatos tevékenysége ekként nem szakadt meg, s így a garázdaság tényelemeit egyébként megvalósító cselekménye közben valósította meg a garázdaságnál súlyosabban büntetendő hivatalos személy elleni erőszakot. Erre figyelemmel pedig — a BK 423. sz. állásfoglalásnak megfelelően — a vádlott cselekményét csupán hivatalos személy elleni erőszakként kell minősíteni. Ugyanakkor természetesen súlyosító körülményként értékelendő a bűntett garázda elkövetése. (Legf. Bír. Katf. I. 194/1966. sz.) (4961.) 3751. A lopás leplezésére használt magánokirat meghamisítása beolvad a főcselekménybe. Ilyen esetben külön felmentő rendelkezésnek nincs helye. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 291. §-ába ütköző, a 295. § (1) bekezdése szerint minősülő, a társadalmi tulajdont károsító lopásban, valamint ezzel halmazatban 1 rb., a Btk. 222. §-ába ütköző magánokirathamisításban, és ezért halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A tényállás lényege a következő: A terheltnek — 1965. április havában, amikor az O. V. Vállalat gépkocsivezetője volt — kerítés céljára anyagra volt szüksége. Azzal a kéréssel fordult terhelt-társához, hogy a munkáltató vállalattól „szerezze meg" neki a szükséges anyagokat. Terhelt-társa eleget tett a terhelt kérésének, majd közölte vele, hogy a vasanyag összegyűjtve készen áll. A közlést követően a terhelt saját munkáltató vállalatának a gépkocsijával megjelent a terhelt-társ munkahelyén, ahol a vasanyagot a terhelt-társ segítségével a gépkocsira felrakta. A ki járati kapunál az igazoltatást végző rendészeti ellenőrnek 2 db általa hamisított raktárközi kivételezési jegyet mutatott fel az anyagok származásának igazolására. Az ellenőr azonban észrevette, hogy a terhelt által felmutatott okmányok hamisak, így a szállítmányt nem engedte ki az üzem területéről. A terhelt leleplezése folytán az eltulajdonított anyagok a vállalathoz visszakerültek. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a terheltet a magánokirathamisítás vádja alól —, mert nem köve126