Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
ségben követte el. Enyhítőként értékelte töredelmes megbánását, beismerését, két kiskorú gyermekes családos voltát, valamint azt, hogy a kárt megtérítette. További súlyosítóként értékelte még azt, hogy cselekményének leplezése érdekében okirathamisításokat is elkövetett. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelt büntetését 10%-os bércsökkentés mellett végrehajtandó 4 hónapi javító-nevelő munkára szállította le. A másodfokú bíróság a büntetést — bár magáévá tette a járásbíróság ítéletében kiemelt bűnösségi körülményeket — azzal a megokolással szállította le, hogy a járásbíróság nem vette kellő súllyal figyelembe a terhelt két kiskorú gyermekes családos voltát, valamint azt, hogy a mindössze 1930 Ft-ot kitevő kárt megtérítette; továbbá, hogy a terhelt a cselekmény elkövetéséig becsületes életmódot folytatott, és a jelen ügy eredményeként állását is elvesztette. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az óvás elsősorban a másodfokú bíróság által alkalmazott büntetési nemet tartja törvénysértőnek. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kívánja, hogy a hivatalos személy részéről elkövetett társadalmi tulajdont károsító sikkasztás esetén sem feltétlenül kizárt elvileg a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nemnek, a javító-nevelő munkának az alkalmazása, ha az enyhítő körülmények olyan nyomatékosak, hogy a büntetési célok elérése szabadságvesztés helyett a javítónevelő munka alkalmazását teszik indokolttá. A konkrét esetben azonban a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket tévesen értékelte, és ez eredményezte azt, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítéseként törvénysértéssel szabott ki javító-nevelő munkát. A másodfokú bíróság ugyanis, bár egyetértett az elsőfokú ítéletben kiemelt bűnösségi körülményekkel, azonban az enyhítő körülményeket túlértékelte, és tévesen vette figyelembe további enyhítőként a terhelt becsületes életmódját, valamint azt, hogy az állását is elvesztette. A feddhetetlen előélet a hivatali állás betöltésének megkívánt előfeltétele, az állásának elvesztése pedig a terhelt által elkövetett visszaélés szükségszerű folyománya, amivel már az elkövetéskor számolnia kellett. Az említett körülmények tehát enyhítőként nem értékelhetők. A járásbíróság ismerte fel helyesen a bűnösségi körülményeket, amelyek mellett további súlyosítóként kell értékelni, hogy a terhelt bizalmi beosztásának felhasználásával követte el visszaéléseit, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a tanácsi dolgozók tekintélyét és megbízhatóságukba vetett hitet csorbítsák. Erre, valamint a járásbíróság által helyesen felismert további nyomatékos súlyosító körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság — a terhelt javára mutatkozó enyhítő körülményeket, valamint a kár viszonylag nem jelentős voltát is kellően értékelve — az enyhítő szakasz alkalmazásával a büntetési céloknak megfelelő mértékben szabta ki a büntetést, az 5 hónapi szabadságvesztést. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság azáltal, hogy az elsőfokon kiszabott büntetést megváltoztatva a terhelt büntetését 4 hónapi javítónevelő munkára enyhítette. 8* 115