Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

évült, a járásbíróság még nem jogerős ítélete, melyben az előző büntetés végrehajtását elrendelte, nem tekinthető a büntetés elévülését félbeszakító intézkedésnek. — A törvényességi óvás nem alapos. A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az 5 évet el nem érő szabadságvesztésnek végrehajthatósága 5 év alatt évül el. A terheltnek a korábbi ítéletben kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés büntetése elévülése 1961. február 10. napján kezdődött meg, s az elévülési határidő 1966. február 9. napján 24 órakor járt le. Tehát az elévülési időn belül a Btk. 71. §-ának b) pontja alapján a törvény kötelező rendelkezésének megfelelően történt az utóbbi ítéletben az előző felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése. Ha ugyanis a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének törvényes előfeltételei az elsőbírói ítélet meghozatala napján maradéktalanul fennállanak — mint az adott esetben is — és az elévülési időn belül történik az elsőbírói ítélet meghozatala, a bíróságnak akkor is el kell rendelnie a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, ha az elévülés már másnap bekövetkezne. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett és ezzel ellentétes azt az álláspontot, mely szerint csak jogerős bírói ítélet tekinthető a büntetés elévülését megszakító intézkedésnek. A Btk. 59. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében ugyanis ,,az elévülés félbeszakítja az illetékes hatóságnak az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedése". A törvény tehát az elévülés megszakítását tartalmazó intézkedést nem köti jogerős bírói ítélethez, hanem — mint az a törvény szövegéből megállapítható — az arra illetékes hatóságnak az előzőleg már jogerősen kiszabott büntetés végrehajtása végett tett intézkedését kívánja meg, ami nem csupán ítéletben történhet. Ehhez képest pedig a járásbíróságnak a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő ítélete a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés elévülését félbeszakította, függetlenül attól, hogy ez az ítélet még a büntetés elévülési idején belül jogerőre emelkedett-e vagy sem, tehát az említett ítélet jogerőre emelkedésének nem kell bekövetkeznie az elévülési időn belül ahhoz, hogy az abban foglalt rendelkezés az elévülést félbeszakító intézkedésnek legyen tekinthető (BH 5091). Ellenkező álláspont oda vezetne, hogy ha pl. az elsőfokú bíróság — az anyagi jogszabályoknak megfelelően — még az elévülési időn belül elrendeli a korábban felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtását, viszont az ítélet — az ügyésznek a tárgyaláson való részvétele hiányában — a fellebbezésre nyitva álló határidő után emelkedne jogerőre — egyébként elsőfokon —, amikor már időközben a büntetés végrehajtásának az elévülése beállt, akkor az egyébként a törvénynek megfelelő jogerős ítéletnek az előző felfüggesztett jogerős büntetés végrehajtását elrendelő intézkedése végrehajthatatlanná válnék pusztán azért, mert meghozatala és jogerőssé válása közötti időben állt be az elévülés. A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság nem állapíthatta meg az elsőfokú ítélet elévülést félbeszakító intézkedése folytán a szóban forgó büntetés elévülését. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1186/1966. sz.) (5349.) 100