Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

átváltoztatására tett ügyészi indítványt és szüntette meg az eljárást, hogy az elítélt a javító-nevelő munkát kitöltötte, jelenleg dolgozik, azóta ellene panasz nem merült fel, értelmi színvonala alacsonyabb, a családi körülményei rendezetlenek, a bűncselekmény elbírálásakor a bíróság már a személyében nem látott olyan nagyfokú társadalmi veszélyességet, hogy szabadságvesztést szabjon ki. Az első fokú bíróság határozata törvénysértő, és annak indokolása téves. A tényállás szerint az elítélt a javító-nevelő munka ideje alatt első ízben 1964. január 22-én italozás miatt, tehát alapos ok nélkül maradt távol a munkából, majd ezt követően is több ízben a munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tett eleget. Ez a magatartása a Btk. 44. §-ának (1) bekezdésében megjelölt olyan oknak tekintendő, amely a javító-nevelő munka még hátralevő részének szabadságvesztésre történő átváltoztatását vonja maga után. A Btké. 19. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint pedig, ha a bíróság megállapítja, hogy az elítélt a munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tett eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsított, a javító-nevelő munkának e körülmények bekövetkezésekor még hátralevő részét még akkor is át kell változtatni szabadságvesztésre, ha azt az átváltoztatást kimondó határozat hozatalakor részben vagy egészben javítónevelő munkaként már végrehajtották. A törvény rendelkezésével szemben tehát a bíróság a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre történő átváltoztatását nem teheti függővé az elítélt értelmi színvonala, családi körülményei, a javító-nevelő munkán kívül álló egyéb munkához való viszonya vizsgálatának eredményétől. A cselekmény és a személy társadalomra veszélyességének vizsgálatára pedig nem az átváltoztatás iránt indított eljárás keretében kerül sor, hanem az már a korábbi — a bűnösség megállapításával befejezett büntetőeljárásban — megtörtént. A kifejtettekhez képest az átváltoztatás iránt indított eljárásban a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az elítélt a javító-nevelő munka ideje alatt a munkakötelezettségének eleget tett-e vagy sem, vagy a magatartása a munkafegyelmet súlyosan sértette-e vagy sem, és ezek a körülmények mikor következtek be. A terhelt a javító-nevelő munka végrehajtása alatt először 1964. január 22-én maradt távol alapos indok nélkül a munkahelyéről. A Btk. 44. § (1) bekezdésében megjelölt javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatására okul szolgáló magatartást már ekkor megvalósította. A január 9-én megkezdett büntetéséből eddig az ideig 13 napot töltött le, abból 4 hónap és 17 nap még hátra volt, amely tartalmú javító-nevelő munka a Btk. 44. § (2) bekezdése szerint 2 hónapi és 8 napi szabadságvesztésnek felel meg. A másodfokú bíróság a kifejtettek alapján az első fokú bíróság fellebbezési óvással megtámadott végzését megváltoztatta, a jogerős ítéletnek javítónevelő munkát megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terhelt által még le nem töltött 4 hónapi és 17 napi javító-nevelő munkát 2 hónapi és 8 napi szabadságvesztésre változtatta át. A másodfokú bíróság a Btké. 19. §-a (2) bekezdésében foglaltak alapján utasította a Budapesti Megyei Börtön javító-nevelő csoportját, hogy 1964. 80