Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

2503. Az összbüntetésbe foglaló ítéletnek az a megállapítása, hogy „az alapítéletek egyéb rendelkezései érintetlenül maradnak", a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban hozott rendelkezésnek nem tekinthető. A kerületi bíróság az 1963. július 30. napján kelt és első fokon jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki a terheltet rablásban, és ezért 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint 500 Ft pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A z.-i járásbíróság az 1964. augusztus 27. napján hozott ítéletével bűnösnek mondotta ki a terheltet jogtalan használatban, ezért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és megállapította, hogy a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Egyúttal elrendelte a 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. A megyei bíróság az 1964. október 20. napján kelt végzésével az első fokú ítélet ellen a terhelt és védője részéről bejelentett fellebbezéseket elutasította. Felhívta az első fokú bíróságot az összbüntetésbe foglalás iránti eljárás lefolytatására. A terhelt az ítélettel elbírált cselekményt 1964. május havában követte el. A z.-i járásbíróság az 1964. november 25. napján hozott, és első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az előbbiekben ismertetett határozatoknak a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a terheltet összbüntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a határozatok „egyéb rendelkezései érintetlenül maradnak". A z.-i járásbíróság összbüntetést kiszabó ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az összbüntetést kiszabó ítélet alapjául szolgáló, fentebb ismertetett ítélet helyesen állapította meg, hogy a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A törvénynek a 397. számú büntető és katonai kollégiumi állásfoglalásban kifejezésre jutott helyes értelme szerint a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó rendelkezést az összbüntetést megállapító ítéletnek is tartalmaznia kell. Az összbüntetést kiszabó bíróság az alapítéletet hozó bíróság döntését érdemben nem vizsgálhatja felül, ahhoz tehát kötve van. A törvényességi óvással megtámadott összbüntetésbe foglaló ítéletnek az a megállapítása, mely szerint az alapítéletek „egyéb rendelkezései érintetlenül maradnak", a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban hozott rendelkezésnek nem tekinthető. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva kimondotta, hogy a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. [Legf. Bír. B. törv. IV. 325 1965. sz.] [4496.] 2504. Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnél a feltételes szabadságra bocsátásból téves indokolással történt kizárás. A járásbíróság a terheltet ittas állapotban való járművezetés miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A megyei bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek minősítette, s ezért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kizárást a Btk. 73