Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

szabadságra bocsátás korlátozást mellőzte. [Legf. Bír. B. törv. III. 1155,1964. sz.] [4295.] 2501. A feltételes szabadságra bocsátásból kizárást eredményező előző elítéltetések időpontja. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás azt panaszolta, hogy a másodfokú bíróság nem rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás kizárása felől. A törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság helyesnek fogadja el a fellebbezési bíróság amaz álláspontját, amely szerint a terhelt az 1953. évi 11. sz. tvr. 9. §-a alapján első két elítéltetésére vonatkozóan közkegyelmi rehabilitációban nem részesült. A hivatkozott közkegyelmi elhatározás 11. § e) pontja szerint a közkegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság 5 éven belül a társadalmi vagy az állampolgárok tulajdona ellen elkövetett bűncselekményért több ízben elítélt. A terheltet a bíróság vagyon elleni bűncselekmény miatt 1953. július 26-át, tehát a közkegyelmi elhatározás hatálybaléptét megelőzően 5 éven belül két ízben elítélte. Ennek folytán tévedett az az első fokon eljárt bíróság a közkegyelmi rehabilitáció beálltának megállapításánál, mert a hivatkozott kizáró ok folytán a terhelt első két elítélésére nézve kegyelmi rehabilitációban nem részesült. Ennek következtében indokolt annak megfontolása, hogy a terhelt a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztéséből feltételes szabadságra bocsátható-e, amint ezzel a kérdéssel ügyészi indítvány alapján a másodfokú bíróság foglalkozott is. A másodfokú bíróság idevonatkozó álláspontja azonban nem felel meg a törvény rendelkezésének. A Btk. 39. § (3) bekezdés c) pont első fordulata akként rendelkezik, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, akit szándékos bűntett elkövetését megelőzően két ízben szabadságvesztésre ítéltek, és utolsó büntetésének kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől 10 év még nem telt el. Nem tartalmaz az idézett törvényhely olyan megszorítást, amely szerint mind a két előző elítélésnek 10 éven belül kellett történnie, valamint olyant sem, hogy az előző kétszeri elítélés akármelyikének is szándékos bűncselekmény miatt kellett történnie. A Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontja első fordulatának megszorító értelmezése tehát az olyan jogmagyarázat, amely szerint, ha a kétszeri előző elítélés közül csak az egyik elítélés történt 10 éven belül, akkor ennek szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt kellett történnie. Az adott esetben a bíróság a terheltet társadalmi tulajdont károsító sikkasztás, tehát szándékos bűntett miatt ítélte el. Ezt megelőzően a terheltet már kétszer elítélte a bíróság, tehát a Btk. 39. § alkalmazása körében semmiképpen sem a (2) bekezdés, hanem a (3) bekezdés alkalmazásáról lehet szó. A jelen ügyben elbírált cselekményt a terhelt 1962. novemberétől kezdve követte el, míg az előző elítélése 19*53. január 13-án, a büntetés kiállása pedig ezt követően, tehát 10 éven belül történt. Közömbös az a körülmény, hogy a terhelt első elítélése a törvényben meghatározott 10 éven túl esik, és törvényi előfeltétel hiányában közömbös az is, hogy a második elítélés nem szándékos, hanem gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt következett be. 71