Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

pedig a jogerő bevárása után, új eljárásban kellett volna megállapítani a mentesítés hatályvesztését, és egyben a feltételes szabadságra bocsátás törvényben írt korlátozását. Az ellenkező álláspontot tartalmazó járásbírósági ítélet és ennek indokolása nem felel meg a helyes törvény-értelmezésnek. b) De ezenkívül is törvénysértő volt a 2. alatti ügyben eljárt járásbíróságnak a szóban forgó állásfoglalása. A terhelt korábbi (1. alatti) szabadságvesztését az 1961. évi augusztus hó 24. napján töltötte ki. Ennek folytán a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. sz. tvr. életbelépése napján a terhelt a mellékbüntetésként kiszabott 2 évi egyes jogoktól eltiltás hatálya alatt állt. Minthogy a közkegyelem a tvr. 10. §-a értelmében a mellékbüntetésekre nem terjed ki, a mentesítés beálltának a tvr. 7. § utolsó mondatában írt feltétele a terhelt esetében hiányzott. E törvényi feltétel szerint ugyanis a terhelt csak akkor mentesül az elítéléshez fűződő hátrányok alól, ha büntését kitöltötte. Helyes törvénymagyarázat szerint viszont a mellékbüntetés hatályának tartama alatt a büntetés kitöltöttnek nem tekinthető. Az utóbbi okfejtésből következik, hogy a 2. alatt eljárt járásbíróságok — a terhelt 1. alatti elítéltetése folytán — a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása felől [Btk. 39. § (2) bek.] azért is rendelkeznie kellett volna, mert a közkegyelmi tvr. alapján az 1. alatti elítéléssel kapcsolatos mentesítés a terheltre nem terjedt ki. Ehhez képest a korábbi elítélés az újabb elítéltetésnél a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása szempontjából figyelembe veendő volt [vö. a már hivatkozott 397. sz. büntető és katonai koll. állásfoglalás 2. pontját és indokolásának d) alpontját]. Mindezekre tekintettel az alapos törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság 2. alatti jogerős ítélete a feltételes szabadság korlátozására vonatkozó rendelkezés mellőzése miatt és az ítéleti indokolás ehhez fűződő része törvénysértő. Egyben a most idézett törvényhely (4) bekezdése alapján az említett ítélet indokolásának ezt a törvénysértő részét hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztése háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. [Legf. Bír. B. törv. III. 56/1964. sz.] [3966.] 2499. Javító-nevelő munka és szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásánál a feltételes szabadság tartamának korlátozása, illetve kizárása. A járásbíróság a terhelt ellen hozott következő ítéletekben kiszabott büntetéseket foglalta összbüntetésbe: 1. A járásbíróság, illetve a megyei bíróság ítéletét, amellyel a terheltet közokirathamisítás és személyi igazolvány meghamisítása miatt 5%-os bércsökkentés mellett letöltendő 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte; 2. a járásbíróság, illetve a megyei bíróság ítéletét, amellyel a terheltet 8 rb, ebből két esetben a társadalmi tulajdont károsító, hat esetben magánszemély sérelmére elkövetett tulajdon elleni bűntett és 1 rb a társadalmi tulajdont károsító tulajdon elleni bűntett kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, s megállapította, hogy a 68