Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

is, ha az összbüntetésbe foglalásra a Btk. 73. § (3) bekezdése alapján kerül sor. [Legf. Bír. B. törv. IV. 512/1963. sz.] [3775.] 2497. I. Ha a büntetett előéletű terheltet utóbb három hónapot meg nem haladó szabadságvesztésre ítélik, a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása (kizárása) csak az összbüntetést kiszabó ítéletben mondható ki. II. A törvényességi óvás folytán lefolytatott eljárás során felmerült bűnügyi költség az államot terheli, ha az eljárás tárgya kizárólag a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása. A n-i járásbíróság H. L.-t az 1959. június 29-én meghozott ítéletével 2 rb befolyással üzérkedés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre és 400 Ft pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet 1959. július 30-án jogerőre emelkedett. Utóbb a cs-i járásbíróság a terheltet 1961. évi július 29-én és november 29-én elkövetett cselekményeiért 1962. augusztus 6-án társadalmi tulajdont károsító 2 rb sikkasztás miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyúttal elrendelte a n-i járásbíróság fent említett ítéletével kirótt 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtását. A k-i megyei bíróság az utóbbi ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította. Az előzőekben részletezett szabadságvesztéseket a cs-i járásbíróság összbüntetésbe foglalta. A felsorolt ítéleteknek a szabadságvesztés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a terheltet ezek helyett összbüntetésül 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás korlátozása felől nem rendelkezett. Az utóbbi ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. A Btk. 39. §-ának (2) bekezdése értelmében H. L. ugyanis a szándékos bűntett miatti kétszeri jogerős elítélésére való tekintettel csupán a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A cs-i járásbíróság a korlátozást a második ítéletének meghozatalakor nem mondotta ki. Erre nem is kerülhetett sor a 3 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés kiszabása folytán. Az összbüntetés azonban már 6 hónapi szabadságvesztés volt. Az eljárt bíróságnak ezért az összbüntetés megállapítása során a kétszeri jogerős elítélésre tekintettel a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése értelmében ki kellett volna mondania, hogy a terhelt csupán a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. (BJD 230. sz.) Ennek a törvénysértésnek az orvoslása a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 397. számú állásfoglalása szerint csupán törvényességi óvás útján történhetik meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a cs-i járásbíróság összbüntetést kiszabó ítélete abban a vonatkozásban, hogy a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása tárgyában nem rendelkezett, törvénysértő. Kimondotta, hogy H. L. a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A törvényességi óvási eljárás során felmerült kirendelt védői díj az államot terheli, mert az eljárás során nem elítélésre, illetve a minősítésnek vagy a büntetés mértékének a súlyosítására került sor, hanem csupán a megállapított büntetés végrehajtásának kérdésével kapcsolatban rendelkező