Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

ről. Sz. J. szeptember hó 4-én ismét kereste M. J.-nét a munkahelyén, de nem találta. Ezen a napon munkatársainak felvetette, hogy nem akar-e valaki 8—10 000 Ft-ot keresni, el kell tenni egy embert láb alól, akit a felesége annyira gyűlöl, hogy azért pénzt is adna. Munka után kiment a pályaudvarra, ahol levelet írt a m.-i rendőrkapitányságnak, s bejelentette M. J.-né megverését, és kérte ennek kivizsgálását. Ugyanakkor írt egy fenyegető tartalmú levelet M. J. sértettnek, mely levél megírásánál már jelen volt és részben abban részt vett P. S. is. Ezután barátjával, P. S.-el leutazott M-ra, ahol egy rendőrnek tudott ismerősét kereste, hogy segítségét kérje. Miután Sz. J. értesült, hogy ismerőse már nem rendőr, elhatározta, hogy bosszút áll M. J.-on és még aznap este megöli. Elhatározását közölte P. S. vádlottal, akinek segítségét kérte, s akinek a segítéséért a M. J. életbiztosításából származó összegből 5000 Ft-ot helyezett kilátásba. Ezután Sz. J. és P. S. vádlottak megbeszélték M. J. megölése végrehajtásának részleteit. Szereztek egy vascsövet, kabátot cseréltek s a végrehajtás feladatait egymás között megosztották. P. S.-nek jutott az a feladat, hogy az általuk személyesen nem ismert M. J.-t a munkából hazatérő és a vasúti megállóhelyen leszállók között felkutassa, vele addig beszélgessen, amig mindenki eltávozik a közelből, majd boxerrel megtámadja M. J.-t, amikor is a lesben álló Sz. J. vádlott is beavatkozik. 1963. évi szeptember hó 4-ről 5-re virradó éjjel fél egy óra tájban Sz. J. I. r. és P- S. II. r. vádlottak a megbeszélés alapján és lényegében az előre kitervelt módon M. J. sértettet megölték. Másnap, szeptember hó 5-én Sz. J. kioktatta J. P.-t arra, hogy a valóságnak meg nem felelő olyan hamis vallomást tegyen, ha megkérdeznék, mely szerint szeptember 4-én este ketten együtt voltak a L. étteremben, utána pedig elsétáltak a kisállomás felé, a többit pedig bízza rá. P. S. pedig szeptember 5-én megkérte két barátját, hogy igazoljanak a részére alibit, ő majd a rendőrségen reájuk fog hivatkozni. Megérkezésükkor olyan hamis vallomást tegyenek, hogy szeptember hó 4-én éjjel együtt kártyáztak hárman egyikőjük lakásán. Az első fokú bíróság ítélete ellen a megyei főügyész M. J.-né III. r. vádlott terhére a vádtól (felbújtó) eltérő minősítés miatt és súlyosításért jelentett be fellebbezési óvást. Az első fokú bíróság az irányadó tényállásból helyesen vont következtetést valamennyi vádlott bűnösségére. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a M. J.-né III. r. vádlott cselekményének a minősítését sérelmező ügyészi óvás helytálló, az alábbiakban kifejtett okokból. M. J.-nével szemben a megyei főügyész a Btk. 14. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Btk. 253. § (1) bekezdése alá eső, a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbújtói minőségben nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt emelt vádat. Az első fokú bíróság az általa megállapított tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy Sz. J. I. r. vádlott nem M. J.-né III. r. vádlott felbújtására határozta el és hajtotta végre M. J. megölését. Ezt az álláspontot az első fokú bíróság lényegében azzal indokolta, hogy a) M. J.-né III. r. vádlottnak a férjétől való végleges szabadulást kívánó és ennek módjára vonatkozó kijelentései csupán általánosságban mozgó pa26